C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 328 3.4. Részösszegzés Mielőtt véglegesen állást foglalnék a cikkelyek keletkezése tárgyában, essen szó arról is, hogy a fentebbiekben részletesen ismertetett cikkelyek szövege milyen területeket ölel fel, vagy másképpen fogalmazva, milyen területekről szedték össze az egyes cikkelyeket. A vizsgálatom alapján a 12 cikkelyt három nagyobb csoportra osztom.385 Az elsőbe azok tartoznak, amelyek szokásjogot rögzítenek: az 1. (királyválasztó országgyűlés összehívása és első szavazat),386 a 3. (interregnum alatt országgyűlés összehí vása),387 a 8. és a 9. (királyi adomány ellentmondása ügyében őhozzá kell fordulni, illetve az ország legfőbb bírája),388 valamint fenntartásokkal a királyi helytartóságról szóló 10. cikkely.389 A nádor ugyanis tisztségéből adódóan nem lehetett királyi helytartó, mivel őt választották e tisztségre, szemben a helytartósággal, amelyet – amint az előző fejezetben elemeztem – mindig kinevezés útján, meghatározott időre nyertek el. A második csoportba azokat sorolom, amelyek – kis túlzással – az abszurditás határát súrolják, ezek a 7. (külföldi követek kihallgatása390 – ta lán nem véletlen, hogy Nádasdi Tamás példányában e helyen az alattvalók kihallgatása áll391 ), a 11. (a nádor a kunok ispánja és 3000 aranyforint a fizetése, jóllehet az megfelel a tényeknek, hogy a kunok bírája392 ) és a 12. cikkely (Dalmácia bírája és szigetei vannak ott jövedelmei fejében393 ). Végül a harmadik csoportba azok kerülhetnek, amelyeket leginkább „igénycikkelyekként” jellemezhetnék. Ezek a következők: a 2. (a nádor a kiskorú király gyámja394 ), a 4. (a nádorok országos főkapitányok 395 ), az 5. (az országlakosok közötti egyenetlenségeket)396 és a 6. (a király és az or -385 Annak idején már Ferdinándy Gejza (Ferdinándy G.: Közjog 428.) és az ő nyomán egy évtizede Kocsis Zsolt László doktori disszertációjában (Kocsis Zs. L.: Az államfő jogállása 72–76.) szintén három csoportra bontotta az 1485. évi (sic – C. T. N.) cikkelyeket; ez utóbbit idézi Botlik R.: Statileo János küldetései 827. 386 CJH I. 398–399.; DRH 1458–1490. 314–315. 387 CJH I. 398–399.; DRH 1458–1490. 315. 388 CJH I. 400–403.; DRH 1458–1490. 316–317. 389 CJH I. 402–403.; DRH 1458–1490. 317. 390 CJH I. 400–401.; DRH 1458–1490. 316. 391 MNL OL E 142, Acta publica, Fasc. 38. no. 23. 1v. 392 CJH I. 402–403.; DRH 1458–1490. 317. 393 CJH I. 402–403.; DRH 1458–1490. 317. 394 CJH I. 398–399.; DRH 1458–1490. 315. 395 CJH I. 398–399.; DRH 1458–1490. 315. 396 CJH I. 398–399.; DRH 1458–1490. 316.
