C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.7. A nyolcadik cikkely
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 317 is felelne nekik, a nádornak erre tiszténél fogva ügyelnie kell és köteles annak hibáját helyrehozni.” 317 A cikkely kapcsán ugyanazt mondhatom el, mint az előbbieknél: 1526 előttről nem ismerünk ilyesmire példát. Ráadásul a cikkely szövege sem mentes bizonyos kétségektől: Nádasdi Tamás példányában – egyedüli módon a szövegvariánsok közül – e helyen nem a követek kihallgatásáról ír, hanem az alattvalók meghallgatásáról; jóllehet erre sem találunk példát a középkorból. E szövegváltoztatás egyébként azzal járt, hogy ily módon a 7. cikkely tartalmában megegyezik az előző kettővel. Talán éppen ezért nem a véletlen számlájára kell írnunk, hogy a szóban forgó cikkely hiányzik a Négyeskönyv dinasztikus változatából is.318 A hiány egyébként könynyen magyarázható azzal is, hogy az itt leírt feladat (azaz a követek kihallgatása) az Árpádok uralkodása óta a mindenkori kancellárok feladata volt.319 A millenniumi törvénytár szerkesztői a fentebbiek kapcsán két későbbi törvényhelyre hivatkoztak: az 1647. évi 73. és az 1655. évi 17. cikkelyekre.320 Ám e két helyen nem a külföldi követek kihallgatásáról van szó, hanem a különböző, az ország védelmével kapcsolatos bizottságok, követségek irányításáról. – A cikkely hiányzik az 1681. évi 1. törvénycikkből is.321 3.3.7. A nyolcadik cikkely „Nyolcadszor: ha a királyi felség fekvő jószágokat adományoz és ellentmondók jelentkeznének és felhoznák, hogy a király azokat igazságtalanul adományozta: a nádornál kell panaszt tenniök és ő tartozik az efféle panaszokat mentül előbb a király tudomására hozni. Ha pedig a király távol lenne, mindamellett köteles a panasz meghallgatása után a királyt mentül előbb értesíteni és egyúttal megkérni, hogy ő felsége határnapot és helyet tűzzön ki, amikor és ahol e panaszt megvizsgálni, megvitatni és elintézni kellessék.” 322 317 CJH I. 400–401.; DRH 1458–1490. 316. 318 Baranyai B.: Vizsgálódások 75–76. 319 A rengeteg felsorolható eset közül egy 1510. évi példára lásd Lakatos B.: Tatai országgyűlés 44. 320 CJH III. 470–471., 592–593. 321 CJH IV. 264–265. 322 CJH I. 400–401.; DRH 1458–1490. 316.
