C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.8. A kilencedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 318 A cikkely bővebben kifejtett szövege – egyedüliként – megtalálható Mátyás király 1486. évi Nagy Törvénykönyvének 27. cikkelyében.323 Ellenben hiányzik mind a Négyeskönyv dinasztikus változatából,324 mind pedig az 1681. évi 1. törvénycikkből.325 A lényegi kérdés, amelyet egyébként már Fraknói Vilmos is felvetett, e cikkely esetében az, hogyan történhetett meg, hogy egy országgyűlésen ugyanazt a témakört nem azonos módon rendezték, illetve az 1486. évi, összefoglaló jellegű törvényhozási produktumban, a Decretum maius ban részletesebben és némileg eltérőbben sza bályozták az ügyet.326 Megfordítva a kérdést: hogyan lehetséges az, hogy csak ezt az egyetlen cikkelyt emelték be a Nagy Törvénykönyvbe? 3.3.8. A kilencedik cikkely „Kilencedszer: a nádor az ő tiszténél fogva köteles bármely országlakót a pana szolók kérésére akár birtokjogok, akár hatalmaskodások tárgyában törvénybe idézni; és ebben akkora hatalma, joghatósága és méltósága van, amelynél nagyobb, de még csak ahhoz hasonló is, a királyi méltóság kivételével, egyáltalán semmi igazságszolgáltatónak sincsen. Az ország más bírái ugyanis, régi szabálynál és megállapodásnál fogva, csakis hatalmaskodások és nem birtokjogok dolgában rendelhetnek el idézéseket vagy perbehívásokat és hozhatnak ítéleteket. Azután meg, azoknak, akiket a nádor előtt marasztalnak el törvény útján bírságokban vagy más törvénykezési terhekben, az ilyen terheket a királyi felség nem annyira a maga rendes, mint inkább korlátlan hatalmánál és méltóságánál fogva engedheti el; mindazonáltal ezt nem kell megtennie, mert a nádor ezekről a bírságokról mindenkor saját akarata szerint rendelkezhetik. Ellenben másoknak, akiket a többi bírák előtt marasztaltak el, a királyi felség e terheket rendes hatalmánál fogva mindenkor szabadon és egyenesen elengedheti.” 327 A cikkely a nádor bírói működésének részben régóta élő gyakorlatát írja le,328 részben azonban minden szempontból meglepő állítást fogalmaz meg 323 CJH I. 428–429.; DRH 1458–1490. 282–283. 324 Baranyai B.: Vizsgálódások 75–76. 325 Vö. CJH IV. 264–265. 326 Fraknói V.: Az 1485. évi czikkelyek 501–502. 327 CJH I. 400–403.; DRH 1458–1490. 316–317. 328 Vö. Fraknói V.: A nádori hivatal 59–83.; Hajnik I.: Perjog 66–77.; Nyers L.: A nádor bírói működése, passim. – A későbbiekben a kérdéskört újra és újra szabályozták (Iványi E.: Eszterházy Pál passim).
