C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.3. A cikkelyek történeti hitelessége (tartalmi vizsgálata) - 3.3.6. A hetedik cikkely
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 316 s köteles közbelépnie és őket egész tapintattal, gondossággal, minden igyekezettel és buzgósággal hűségesen kibékítenie.” 310 A két cikkely gyakorlatilag ugyannak a kérdésnek kétféle módon történt megfogalmazása, ennek ellenére a Magyar Királyság történetének 1526 előtti korszakából egyetlen idevágó adattal sem rendelkezünk, és nem is tudunk arról, hogy ilyen feladatkörrel valaha is rendelkezett volna a nádor. Érdekes ugyanakkor a millenniumi törvénytár szerkesztőinek eljárása a 6. cikkely esetében. Ennek magyarázata céljából egyfelől II. Ulászló király 1492. törvényének 33. cikkelyére hivatkoztak, ám annak szövegét figyelmesen elolvasva – „mind Magyarország nádorának, így kívánván ezt az ország régi szokása, a hivatása és kötelessége, hogy az országlakosok részéről a királyi felségnek, és viszont a királyi felség részéről az országlakosoknak törvényt és igazságot szolgáltasson: ezért a királyi felség a nádort a főpapok és bárók és az ország nemeseinek tanácsára, velük egyetértőleg válassza ki”311 – egyértelmű, hogy egyrészt nem a nádor bírói felada tairól esik szó (mint ahogyan az 5. cikkelyben sem), másrészt pedig megismétli Albert király 1439. évi törvényének 2. cikkelyét a nádorválasztásról.312 Másfelől – az előbbi magyarázatukkal igencsak szembemenve – az 1574. évi 18. törvénycikket idézték, amely viszont a nádor előtt folytatott birtokjogi ügyekről rendelkezett.313 A cikkelyben leírtak később nagy karriert futottak be, mivel kellő alappal szolgáltak ahhoz a később gyakran idézett kijelentéshez, amely szerint a nádor közvetít a király és a rendek között.314 – A cikkelyeket megerősítette az 1681. évi 1. törvénycikk.315 3.3.6. A hetedik cikkely „Hetedszer: ha valamikor megtörténnék, hogy a király együgyüségből vagy ha nyagságból a követeket [az alattvalók beszédét] 316 ki nem hallgatná vagy nem 310 CJH I. 400–401.; DRH 1458–1490. 316. 311 CJH I. 501. 312 CJH I. 280–281.; vö. C. Tóth N.: Nádorváltások 1387–1437. 64–65. 313 CJH II. 642–643. 314 Frankl V.: A nádori hivatal 111., majd így folytatta: „És valóban nem csuda ennélfogva, ha a nádori hivatalnak mielőbbi visszaállítása, és pedig elvben csorbítatlan, a gyakorlatban pedig a viszonyok igényeihez alkalmazott hatáskörrel, minden a hon javát őszintén óhajtó hazafinak, első kivánsága!” 315 CJH IV. 262–265. 316 Csak a Nádasdi-példányban meglévő változat.
