C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.2. A forrás - 3.2.2. Nádasdi Tamásnak a nádori cikkelyeket (és az udvari becsületbíróság működésének szabályzatát) tartalmazó kéziratos példánya
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 286 jogkör) cikkelyek hatálya.166 A rendek ezeket a változtatásokat (illetve a többi, más pontot érintőket) nem fogadták el, sőt az 1554-es – nádorválasztó – országgyűlésen törvénybe iktatták (6. tc.), hogy a nádor a hivatalát a régi szabadságai és jogai szerint köteles ellátni.167 (Itt jegyezhetjük meg, hogy ha máskor nem is, itt az 1554. évi nádori hivatallal kapcsolatos törvénycikkekben, lett volna alkalom a nádori cikkelyekre hivatkozni.) A törvények összegyűjtésére és átvizsgálására irányuló rendi törekvések gyakorlatilag az egész Jagelló-kort végigkísérték,168 noha a vonatkozó munkálatok gyakorlati megvalósulásáról csak a Nyárádi János deák – 1523–1525 között Ung megye jegyzője – által összeállított kötet tájékoztat.169 E folyamatot a mohácsi csatavesztés sem akasztotta meg: a rendek mind az I. János király, mind az I. Ferdinánd király koronázásakor tartott országgyűlésen kifejezték akaratukat e tárgyban.170 A következő másfél évtized országgyűlésein a téma – összhangban az ország súlyos bel- és külpolitikai helyzetével – nem vetődött fel, legközelebb az 1548. évi országgyűlés foglalkozott vele, ennek kézzelfogható következménye a Quadripartitum megalkotása lett.171 Az „aprómunka” azonban tovább folyt, aminek közvetett bizonyítéka az Ilosvay-kódex megszületése, amely egyúttal a nádori cikkelyek első datált szövegtanúja is. 3.2.2. Nádasdi Tamásnak a nádori cikkelyeket (és az udvari becsületbíróság működésének szabályzatát) tartalmazó kéziratos példánya Az eddig bemutatott kódexek mellett van egy eddig érdemben nem vizsgált szövegemlékünk is. Az egyszerű papírlapokra írt szövegre a Nádasdi család levéltárának Mohács előtti anyagba besorolt darabjai között bukkantam, mivel a kézirat rövid időre bekerült a Diplomatikai Levéltárba a 24404. szám alatt. Ám onnan – nyilván észrevételezve tartalmát –, még az 166 Illés J.: Közjogi interpolátiók 45–48.; Baranyai B.: Vizsgálódások 75–76.; Pálffy G.: Magyar Királyság 281. 167 Pálffy G.: Magyar Királyság 282. 168 Kertész B.: Kollár-féle kódex 321–323.; Tringli I.: Kodifikáció és a Hármaskönyv 63., 85. – Összefoglalóan, új adatokkal kiegészítve és módosítva a korábbi álláspontot lásd Mikó G.: Ismeretlen országgyűlési emlék 471–472. 169 Kertész B.: Kollár-féle kódex 321.; Mikó G.: Középkori törvényeink 54–55. – Ung megyei jegyzőségére lásd Archontológia 1458–1526. II. 309. 170 Illés J.: Közjogi interpolátiók 19–24.; Baranyai B.: Vizsgálódások 54–55. 171 Baranyai B.: Vizsgálódások 56., illetve lásd az 1550. évi 10–11., 1553. évi 15. és az 1563. évi 30. törvénycikkeket (CJH II. 261., 347. 497.).
