C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés - 3.1.1. A vizsgálat keretei
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 270 sze. Az egyik csoportba azokat sorolhatjuk, akik elvetették a cikkelyek hitelességét és azon a véleményen voltak, hogy azok törlendők törvényeink sorából. A következő csoportot úgy jellemezhetnénk, mint akik hitelességét nem, ám az articulus ok törvényi mivoltát megkérdőjelezték és in kább valamiféle szokásjogi gyűjteménynek gondolták. Végül a harmadik csoportba értelemszerűen azok kerülnek, akik nem emeltek kifogást a nádori cikkelyek törvényi léte és hitelessége ellen. Összefoglalóan tehát az ún. nádori cikkelyek kapcsán legtöbbünknek Mátyás király uralkodásának vége, azon belül is egyrészt Corvin János herceg örökösödésének előkészítése jelenik meg a képzeletében. Ugyanakkor viszont a következő évszázadokban alapvetően ezek a nádori cikkelyeknek nevezett törvénycikkek szabályozták a nádor hatáskörét, amelyen a későbbi törvények csak apróbb változtatásokat végeztek. Ezt a képet erősítette a múltban a (millenniumi) Corpus Juris Hungarici vonatkozó kötete, illetve ezt a vélekedést tette kánonná a Mátyás-kori törvényeink kritikai kiadása is. 3.1.1. A vizsgálat keretei A historiográfiai áttekintés után vegyük vizsgálat alá magát a nádori cikkelyek szövegét. Többször végigolvasva azt, a következő kérdések adódtak a nádori cikkelyek törvényi léte és hitelessége kapcsán. a) Miért nem fordul elő a cikkelyek egyetlen pontja sem korábbi törvényeinkben? b) Miért nem hivatkoznak, miért nem említik meg a nádori cikkelyeket, illetve egyetlenegy pontját sem későbbi, középkori törvényeink, ezek közül is elsősorban, miért hiányzik Mátyás király Nagy Törvénykönyvéből? c) Törvényi minősítést adhat-e az, ha több száz évvel későbbi törvényeinkben hivatkoznak a cikkelyek egy-egy paragrafusára? Azaz mennyiben állja meg a helyét a következtetés: a nádori cikkelyek azért minősül törvénynek, mert a későbbi törvények visszamenőlegesen törvényerőre emelték? d) A szövegszerűen ismert helytartói – Perényi Imre nádor 1509. és 1511.,63 Bátori István nádor 1522. 64 és 1528., 65 Mária királyné 63 C. Tóth N.: Perényi helytartósága, Függelék II/1–3. sz. 64 Helytartói oklt. 2. sz. 65 R. Kiss I.: Helytartótanács XIX–XXVIII., 338.; Gábor Gy.: Kormányzói méltóság 117–118.
