C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
3. Az ún. 1486. évi nádori cikkelyek - 3.1. Historiográfiai áttekintés
AZ ÚN. 1486. ÉVI NÁDORI CIKKELYEK 263 (gyámság), a tizedik (helytartóság) és a negyedik (főkapitányság) ügyében fejtette ki bővebben azok meglétét cáfoló véleményét, majd végül a következő kérdés megválaszolására szólította fel a jogtudóst: „méltóztassál Magyarország vagy bármely más állam alkotmánytörténetéből egy esetet felhozni, a melyben egy nagyfontosságú alkotmányjogi törvényt, mindenkor a mikor alkalmazni kellett volna, ignoráltak és számos esetben a király és a nemzet vele szembe helyezkedett.”37 Timon válaszában a gyámság kér désében a Quadripartitumra hivatkozva, a helytartóság tekintetében pedig a több mint száz évvel későbbi, 1608. évi koronázás előtti törvény 3. cikkelyére, illetve a helytartói kinevezésekben szereplő „szokás” szónak a nádori cikkelyek „egyenes megerősítése”-ként jellemezve utasította el Fraknói álláspontját. A főkapitánysággal kapcsolatos érveket egyrészt az 1397. évi, másrészt az 1555. évvel kezdődően meghozott törvényekkel vélte megcáfolni. Végeredményben pedig a következőket nyilatkozta a cikkelyekről: „semmi okom nincs arra, hogy felhozott bizonyítékaid mérlegelése után eddigi álláspontomat megváltoztassam. Nem szolgálhat okul erre nézve a nádori czikkek fennmaradt kéziratának szokatlan bevezetése sem, mert ez ismeretes volt már a közelegykorú codificatorok előtt is és ennek daczára félre nem érthető módon kijelentik, hogy a nádori czikkeket, mint országgyűlésen hozottakat , iktatják be a Quadripartitum szöve gébe. Nem lehet feltételeznünk, hogy Magyarország közelegykorú legkiválóbb jogászai ezt a kijelentést a másoló tévedése alapján tették.”38 A vitához, illetve a 10. cikkelyhez a következő évben Szabó Dezső is hozzászólt. Véleménye szerint „a nádort II. Ulászló kezdette királyi helytartónak kinevezni, még pedig saját elhatározásából, nem pedig valami korábbi törvény alapján”. Ennek alátámasztására utal Perényi Imre 1509. január 1-jei „(cum ea plena auctoritate, cum qua alios nostros palatinos suos antecessores in simili nostra absentia reliquimus)”, avagy a másik, 1510. december 8-i „(cum solita auctoritate et facultate)” kinevezésére.39 Sőt, mint írja, a kinevező oklevélben az szerepel, hogy Perényi királyi felhatalmazással fogja az országot kormányozni, s ez viszont kizárja, hogy bármiféle törvényen alapult volna a nádor helytartói címe. És ha mindez nem lenne elég érv, nézetének alátámasztására Szabó idézi Ulászló király 1511. február 3-i, Bártfához szóló levelét,40 amely szerint távollétében Pe -37 Fraknói V.: Nyílt levél 529–537., az idézet: 535. 38 Timon Á.: Válasz 538–544., az idézet: 544. 39 Szabó D.: Nádori czikkelyek 110. – A két oklevél kiadását lásd C. Tóth N.: Perényi helytartósága 168–170. 40 Az oklevél kiadását lásd C. Tóth N.: Perényi helytartósága 170.
