C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.3. A helytartóság kialakulása és kiteljesedése (1490–1562) - 2.3.1. II. Ulászló király uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 213 (7) [1509–1510.] Haraszti Ferencnek és Lévai Zsigmondnak adományozta az örökösök nélkül elhunyt Marótfalvi másképp Endrédi Nagy Ferenc fia, Miklós Bars megyei – Kissarló, Vezekény, Kisbaracska, Kispozba, Barótkisbile, Gyw disses, Gyékényes és Marosfalva birtokokon lévő – birtokrészeit. 376 A kedvezményezettek személyén keresztül közelítve az adományokhoz, előzetes várakozásainkkal szemben nagy részük nem a nádor–helytartó környezetéből került ki.377 Az adományt nyertek közül csak Ellye völgyi János, aki 1504-től ítélőmestere volt a nádori bíróságon378 és Gyar mati Balassa Ferenc, akinek a felesége a nádor testvére, Orsolya volt,379 vonható ide. A többiek – Csetneki Bernát,380 Kazai Gyulafi György fiai, 381 Ferenc és Bálint,382 Kubinyi László budai udvarbíró, 383 valamint Matucsi nai Ferenc384 és György – nem tartoztak a helytartó érdekkörébe. A helytartó azonban nemcsak a „napi rutin” elvégzésében jeleskedett, hanem az uralkodó távollétében levezényelte a királyi tanács üléseit is, amelyeken az ország védelméről,385 vagy éppen külföldi hatalmakkal tör ténő szövetségkötésről mondtak véleményt. Ulászló király 1509. július 12-én Prágából szólította fel Kanizsai György és Ernuszt János (kinevezett) dalmát-horvát-szlavón bánokat, hogy jelenjenek meg személyesen Budán, ahová a többi urat is meghívta; ezzel kapcsolatos utasításait Cobor Márton kamarással küldi, s kérte, hogy figyelmesen tárgyalják meg az országot érintő súlyos kérdéseket, majd mondjanak róla véleményt.386 A meg-376 Ulászló király 1513. júl. 2-i adományleveléből, amellyel újból nekik adományozta azokat a birtokrészeket, amelyeket még csehországi útja során („superioribus annis, dum videlicet proxime in regno nostro Bohemie feliciter agebamus”) Perényi Imre nádor és helytartó („locumtenens”) adott nekik (DL 60018., „Commissio propria domini regis”). 377 Ezzel ellentétes véleményre jutott egy újkori nádor esetében Iványi Emma (Iványi E.: Esterházy Pál 79.). 378 Vö. Bónis Gy.: Jogtudó értelmiség 360.; Archontológia 1458–1526. I. 82–83. 379 Engel P.: Genealógia, Perényi 2. tábla: terebesi-ág. 380 Apja, János munkácsi várnagy volt 1476 és 1482 között (Bereg 18.). 381 Engel P.: Genealógia, Rátót nem 5. tábla: Kakas (kazai). 382 1505-ben és 1517-ben Borsod megye országgyűlési követe volt (Archontológia 1458– 1526. II. 515., 517.), felesége Dorogházi László személynöki ítélőmester leánya, Katalin volt (C. Tóth N.: Esztergomi székeskáptalan I. 85.; Uő: Dorogházi pályaképe). 383 Kubinyi András: A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására. Levéltári Közlemények 35. (1964) 67–98.; 94. (A vonatkozó rész hiányzik a második kiadásból: Kubinyi A.: Budai udvarbírók.) 384 1520–1521. beregi (vice)alispán (Archontológia 1458–1526. II. 67.), a két személyt nem tudjuk elhelyezni a Matucsinai családfán (Engel P.: Genealógia, Matucsinai [Cseményi]). 385 C. Tóth N.: Perényi helytartósága 145. 386 Fraknói V.: Cambrayi liga 7., az oklevél kiadása: Pray, G.: Annales IV. 336. (DL 21927.).
