C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A KIRÁLYI HELYTARTÓSÁG TÖRTÉNETE 187 vitte az ügyeket (avagy kormányzott) az országban, akkor ki vagy kik irányították a királyságot? A helyzet megoldásának kulcsa egy 1416. szeptember 9-i oklevél kancelláriai jegyzetében rejtőzik: e napon az uralkodó nevében a nagypecsét alatt Budán kiadott oklevéllel megparancsolták Pelsőci Bebek János tárnokmesternek, illetve helyettesének, hogy a bárók határozata értelmében (ex deliberatione baronum nostrorum) halassza el azt a pert, amelyet Ka nizsai János esztergomi érsek indított a pozsonyi polgárok ellen két klerikus meggyilkolása ügyében.162 Az oklevél szövege, illetve a nagypecsét alatt a következő kancelláriai jegyzet áll: „Relatio Pauli Bisseni alias bani ac vicarii regie maiestatis.”163 Forrásunk alapján tehát elmondható, hogy a királyhelyettesek külföldre távozása után helyüket a volt szlavón bán (1402–1406), Özdögei (Tornai) Besenyő Pál tornai ispán (1409–1432)164 vette át, aki a vikáriusok jogkörébe tartozó ügyeket intézte minden bizony nyal a nagypecsétet őrző Szászi János királyi alkancellárral165 egyetem ben. Az egyetlen, vikáriusi címét bizonyító oklevélen túl az ország irányításában betöltött szerepét igazolja az is, hogy többször bírótársként tűnik fel a vikáriusok (ítélőmesterei) és társaik mellett,166 illetve a győri püspöki szék üresedése és birtokainak lefoglalása körüli történésekben maradtak konkrét adatok.167 A királyhelyettesi szerepét ugyanakkor egy másik forrás segítségével is alá tudjuk támasztani. Zsigmond király 1417. május 29-én, Konstanzban, Besenyő Pál és Berencsi Besenyő István korábbi királyi sáfár részére kiállított adománylevelében a királyi kegy indoklásának Pálra vonatkozó része a következőképpen hangzik: mikor az egyetemes egyház egységének és a római birodalom állapotának helyreállítása érdekében külföldre távozott, kérésére Pál bán az ország védelmére és az ügyek intézése végett Magyarországon maradt.168 Vikáriussága, amely nek a kinevező oklevelét nem ismerjük, valamikor Garai Miklós nádor hazaérkezése, 1417 májusa után szűnhetett meg. Mindezt indirekt módon 162 Az esetre lásd Csukovits E.: Püspöki templom ostroma. 163 ZsO V. 2283. sz. (DL 43341.) 164 Archontológia 1301–1457. II. 35. 165 C. Tóth N.: Hiteleshely és különös jelenlét 416. 166 1415. febr. 21. (ZsO V. 271. sz.), 1416. júl. 26. (uo. 2144. sz.), 1417. jún. 13. (ZsO VI. 571. sz.). 167 C. Tóth N.: Győri püspökség 55–60. 168 „...annotato Paulo bano ... pro ipsius regni nostri Hungarie tuitione et defensione et aliis nostris agendis per ipsum iuxta nostre maiestatis nutum expeditis in eodem regno nostro Hungarie remanente” (ZsO VI. 481. sz., DL 58931.).
