C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 188 támasztja alá az uralkodó 1417. december 22-i, Konstanzból a vikáriusaihoz írott levele, amelyben csak Kanizsai és Garai neve szerepel a címzettek között.169 Ezzel gyakorlatilag véget ért a vikáriusok működése, jólle het a király csak 1419 februárjában tért haza.170 Az eddig leírtak fényében úgy látom, hogy a vikáriusok tevékenységére alapvetően nem volt szükség Magyarországon. Ellentétben ugyanis a Német-római Birodalommal, ahol a vikáriusok kinevezése a birodalom működése, elsősorban az igazságszolgáltatás céljából nélkülözhetetlen volt, ráadásul ekkor már kiforrott gyakorlatra tekintett vissza,171 a Ma gyar Királyság berendezkedése nem igényelte azt. (Jól jelzi ezt, hogy a Kanizsai János és Garai Miklós által saját nevükben kiadott oklevelek intitulációjában csak elvétve – öt, illetve egy esetben – tüntették fel vikáriusi tisztségüket, míg Özdögei Besenyő Páltól egyetlen oklevél sem maradt fenn a vonatkozó időszakból.) A vikáriusokra rótt fő feladat ellátását, azaz az igazságszolgáltatást nem akadályozta a király távolléte: a királyi bíróságok, a királyi jelenlét (presentia regia) és a királyi különös jelenlét (specialis presentia regia) működéséhez nem volt szükség a király szemé lyes jelenlétére, mivel az előbbin évszázadok óta az országbíró (iudex curie regie), míg az utóbbin közel egy évtizede már Jakab ítélőmester és a min denkori kancellár/alkancellár látta el a bíráskodás feladatát.172 Az egyet len, még a király személyéhez kötődő, illetve személyét igénylő bíróság, a királyi személyes jelenlét bírósága (personalis presentia regia) a király külföldi tartózkodása idején – természetesen – nem működött. Az ott, korábban elindult, illetve az oda átterelt pereket egyaránt elhalasztották a király hazatérése utáni időpontra.173 Zsigmond király, bár az országtól való távolléte idejére 1414. január 6-i oklevelével csak Kanizsai János esztergomi érseket és Garai Miklós nádort bízta meg mint vikáriusokat helyettesítésével, kettejük más-más időpontban történt csatlakozása az uralkodóhoz felborította az utókor számára egyszerűnek látszó helyettesítést. Egyrészt a korábbi időszakban, azaz 1412 decemberétől a kinevezésekig Borbála királyné is tevőlegesen részt vett az ország kormányzásában. Másrészt a vikáriusok külföldi időzése alatt nem a királynét, hanem Özdögei Besenyő Pált jelölte ki a király vikáriusának (lásd a 15. táblázat ot). 169 ZsO VI. 1272. sz. 170 C. Tóth N.: Király helyettesítése 311–312. 171 Vö. Heckmann, M.-L.: Stellvertreter 329–650.; Kondor M.: Absente rege. 172 C. Tóth N.: Hiteleshely és különös jelenlét 416., 420–421. 173 Kondor M.: Királyi kúria bíróságai 408.
