C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.2. A király helyettesítése a kezdetektől 1490-ig - 2.2.3. Luxemburgi Zsigmond és Habsburg Albert uralkodása idején
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 186 kapcsolatos156 ügyekben) kiadott oklevelek alkották. 157 Ha a királyné ál tal a fenti tárgykörökben kibocsátott okleveleket évenkénti bontásban nézzük – az időmetszetek határpontjai a vikáriusok kinevezése, Borbála elutazása és visszatérése, valamint Zsigmond király hazatérése –, akkor a következőket állíthatom: 1412. november – 1413. december között 24 bírósági és 9 országos, 1414. január–szeptember között 8 bírósági és 5 országos, 1415. november – 1417. november között 8 bírósági és 3 országos, végül 1418. május vége – 1419. január között összesen 1 bírósági ügyben bocsátott ki oklevelet. A számsorokra nézve minden különösebb indoklás nélkül elmondható, hogy Borbála királyné kormányzati szerepében (azaz okleveles formában is testet öltött tevékenységében) az első törés 1414 elején, a vikáriusok kinevezése után mutatható ki, amikor hivatalba lépésük után átvették az ország ügyeinek intézését. Mivel Borbála 1414 szeptemberében távozott az országból, így hazatéréséig, 1415 novemberéig értelemszerűen nem marad(hatot)t fenn tőle ilyen típusú oklevél. Mindezek után azt várnánk, hogy Borbála királyné kormányzati szerepvállalása növekszik azután, hogy a vikáriusok elhagyták az országot – összhangban azzal, amikor még nem voltak kinevezett királyhelyettesek (1412. november – 1413. december). Csak emlékeztetőül, Garai Miklós 1414 szeptemberétől 1417 májusáig, Kanizsai János pedig 1416 januárjától 1417 novemberéig tartózkodott külföldön, azaz 1416 januárjától 1417 májusáig egyik kinevezett vi kárius sem volt itthon. Ezzel szemben ebben az időszakban Borbála királyné szerepvállalása nemcsak hogy nem növekedett, de egyenesen csökkent. (Habár e mutató használata akár tévútra is vihetne bennünket, mégis érdemes itt felsorolnunk a saját, azaz királynéi jogkörében kiadott okleveleinek eloszlását is annak érdekében, hogy lássuk, nem az oly sokszor emlegetett forráspusztulásról van szó. Tehát a fenti időszakokat alapul véve a következő számsort kapjuk: 4,158 4, 159 9 160 és 3. 161 Látható, hogy pontosan abban az időszakban magas a saját ügyben kiadott okleveleinek száma, amikor a többi oklevélkiadványának száma lecsökkent.) Mindezek után tehát felmerül a kérdés: ha a vikáriusok távolléte alatt nem a királyné 156 ZsO IV. 2159., 2462., 2860. sz., Házi I/2. 99., 122. 157 Ezek részletes elemzését lásd C. Tóth N.: Király helyettesítése 306–308. 158 ZsO III. 2998–2999. sz., IV. 28., 127. sz. 159 ZsO IV. 1590., 1617., 2030. sz., V. 100. sz. 160 ZsO V. 1312., 2381., 2387. sz., VI. 48., 105., 549., 709., 786., 807. sz. 161 ZsO VI. 1936., 2476. sz., VII. 44. sz.
