C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
2. A királyi helytartóság története - 2.1. Historiográfiai áttekintés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 164 útra kényszerült, mint például II. András király halicsi vagy I. Lajos király nápolyi hadjáratai idején, akkor a királyné, illetve az anyakirályné helyettesítette az uralkodót.5 Az igazi kihívás azonban Zsigmond római királlyá koronázása (1410) után jelentkezett, mivel az uralkodó immáron nem egy-két hónapra, hanem sokszor évekre elhagyta az országot. A királyok középkori helyettesítésével kapcsolatban felmerülő kérdésekre több okból is szükséges választ adni: egyfelől az uralkodók több esetben, a Jagelló-korban pedig már kizárólagosan az éppen hivatalban lévő nádort bízták meg helyettesítésükkel. Másfelől azzal, hogy az 1490 és 1530 közötti időszakban II. Ulászló, II. Lajos és I. Ferdinánd király egy kivételével (Mária királyné, 1527) minden esetben a nádort nevezték ki helytartónak (részletesen vagy kevésbé részletesen leírt jogkörökkel), az újkori nádorok által, illetve számukra igényelt különféle jogköreinek (például adományozási, katonai) elméleti és gyakorlati megalapozói lettek.6 A mondott folyamat középkori előzményeinek felderítése nemcsak a fentiek miatt fontos: a nádorok – mint azt majd vizsgálatunkból látni fogjuk – nem magától értetődően váltak a király helyettesévé, sőt maga a helytartói intézmény is több évszázados „fejlődés” révén jött létre. Végül, de nem utolsósorban, a kérdés megválaszolása a harmadik fejezetben részletesen elemzett, ún. 1486. évi nádori cikkelyek hitelessége szempontjából is döntő jelentőségű. 2.1. Historiográfiai áttekintés A fentebbiek ellenére a király időszakos, az országtól való távolléte idejére alkalmazott helyettesállítások 1526 előtti története nem különösebben kedvelt témája a magyar történetírásnak. Címe alapján egyetlenegyet sem,7 míg tartalma alapján két olyan munkát találunk, amely e kérdés sel foglalkozik. Mindkét, e témában született írás is azonban jó hetven évvel ezelőtt, alig nyolc év eltéréssel látott napvilágot, mégpedig szinte 5 Vö. Zsoldos A.: Királynéi intézmény 181. 6 Vö. Eckhart F.: Alkotmány 346.; Iványi E.: Esterházy Pál 18., 67., 79.; Soós I.: Esterházy 848.; Bessenyei J.: Nádasdy Tamás 22.; Kulcsár K.: A helytartói státus 53. 7 Habár Rugonfalvi Kiss István munkájában Ferdinánd király helytartóival foglalkozott, röviden kitért a középkori, azon belül is Bátori István első helytartósága nyomán a középkori előzményekre (R. Kiss I.: Helytartótanács 112., 116.), de nála is a később Gábor Gyula (lásd alább idézett munkáját) által kibontott nézettel találkozunk, miszerint minden királyhelyettesítés, nevezzék azt bárhogyan is, a helytartóságnak felel meg.
