C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.4. Részösszegzés
A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 158 Nádor neve Váltás oka Választás és kinevezés helye és módja (megnevezése/résztvevők) időpontja Bátori István leváltás Buda, országgyűlés (dieta) 1524. IX. 12–19. Verbőci István leváltás Hatvan, országgyűlés (dieta) 1525. VII. 6. Bátori István leváltás Rákosmező, országgyűlés (dieta gene ralis / prelati, barones et regnicole) 1526. IV. 29. A 906 A vizsgált 22 nádorváltás döntő többsége (19) országgyűlések alkalmával zajlott le; két esetben legnagyobb valószínűséggel a királyi tanácsban született meg a döntés (1367, 1375), míg egyetlen alkalommal biztosan az ország „nyilvánosságának” a kizárásával csak királyi döntéssel – csak az operatív vagy kisebb tanácstagok jelenlétében – történt a nádor kinevezése (1437).907 Ha adatainkat az eddigi szakirodalom által fordulópontnak tartott és többször idézett 1439. évi 2. cikkely fényében értelmezzük, akkor sem változik érdemben a kép: az 1342 és 1439 között nádori tisztséget viselt 12 személyből kilenc főt országgyűlés idején neveztek ki, és mindösz sze három alkalommal, azaz az esetek csupán negyedében nem ott történt a poszt betöltése. Ezen egyoldalú képhez járul még két kérdés. Miért csak egyetlen nádorról tudjuk, hogy csak királyi kinevezés által nyerte el posztját és miért csak az ő kinevezéséről szóló oklevelet ismerjük? Talán a források pusztulása lenne az ok? Természetesen a magyarországi okleveles állományt ért különböző csapások miatt ez elképzelhető, sőt ezúttal a források ilyen mértékű hallgatása minden bizonnyal jelzésértékű, de természetesen ennél pontosabb választ kell adni erre a kérdésre. A kérdés megoldásánál mindenképpen figyelembe kell vennünk az 1439. évi budai országgyűlésen hozott és Albert király által szentesített törvényt. Ennek bevezetésében a következőket olvashatjuk: „Magyarország főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek gyülekezete és egész közönsége királyi szinünk előtt megjelenvén előadták, hogy országunk jogai melyekkel a dicsőült királyok, különösen a néhai dicső fejedelem, a mi elődünk, boldog emlékezetű Lajos király ur idejében éltek és a melyeket akkor élveztek, igen sok czikkelyükben megcsonkultak...” A gondolatmenet az 1. cikkelyben így folytatódott: „az országnak régi törvényeit 906 DF 235150. 907 Fraknói Vilmos Szilágyi Mihály kormányzóról írt munkájában így fogalmaz: „(a) nádori méltóság betöltésének a jogát ... Zsigmond király önkényesen magához ragadta.” A hozzá tartozó jegyzetben pedig: „(e)rről tanuskodik 1437. márc. 7-én kelt oklevele, melyben Hédervári Lőrinczet nádorrá nevezi ki.” (Fraknói V.: Szilágyi Mihály 88.).
