C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)

1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.5. A nádorváltások a Jagellók uralkodása idején

A MAGYAR KIRÁLYSÁG NÁDORA 112 helyezték a tisztségbe.745 A dietán történtekből és az azt megelőző tárgya­lásokból tárgyunk szempontjából most csak annyi fontos, hogy Bátori új­bóli nádorságát a bárókon kívül éppen az a „nemesség” szorgalmazta leg­jobban, amelyik az elmúlt évben letételét követelte.746 A restitúcióra vala­mikor szeptember 12. – amikor Bátori András és felesége, Rozgonyi Kata­lin meg örököseik, illetve magszakadásuk esetén András testvérei, György lovászmester és István kaptak iktatási parancsot néhai Rozgonyi István javaiba747 – és 19. 748 között került sor. Bátori első nádori kiadványát szep ­tember 25-ről ismerjük.749 Tisztségét ezúttal alig tíz hónapon át viselte (az utolsó oklevele 1525. június 18-ról ismert750 ), mivel a június 24-re összehí ­vott hatvani országgyűlésen ismét leváltották.751 Az események meglehetősen jól ismertek Burgio pápai követ beszá­molóiból: július 4-én a jelen lévő király előtt a nemesség nevében szónokló Verbőci István azt kérte a királytól, hogy cserélje le összes tisztségvise ­lőjét. Beszédére először Szalkai László esztergomi érsek, kancellár vála­szolt, majd Bátori István nádor emelkedett szólásra. Felvetette, hogy a király tisztségviselőit nem ildomos hivataluktól bírói ítélet nélkül meg­fosztani, és ő kész az eljárásnak alávetni magát.752 A harmadik felszólaló az országbíró, Sárkány Ambrus volt, de védekezése annyira balul sikerült, hogy kénytelen volt elmenekülni. Másnap Lajos már nem jelent meg sze­mélyesen, hanem követei útján azt üzente, hogy kész vizsgálatot indítani azon tisztségviselők ellen, akiket a nemesség megvádolt.753 A tömeg némi 745 Vö. Szabó Dezső álláspontjával, aki szerint „különös azonban, hogy a nádor visszahelye­zése miatt egy szó sem hangzik fel a gyűlésen. Különben ennek teljesen megfelelőjét láttuk a letételénél. Akkor Báthory nem tiltakozott egy szóval se a méltóságtól való megfosztása ellen. Nem is lehetett. A király személyes akaratából lett nádor, a felség szabad tetszése szerint bánhatott vele. A nádor fölött való szabad rendelkezése jogát Lajos mindig fenntartotta magának” (Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 70–71.); korábban ennek éppen az ellenkezőjét írta (uo. 62.)! 746 Az eseményekre – amelyeknek forrásanyaga koránt sincsen feldolgozva – lásd Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 67–71.; Uő: Küzdelmeink 193–197.; Kubinyi A.: Országgyűlési küzdel­mek 134–135. 747 Bátori oklt. 339–341. 748 Vö. Burgio követ és a lengyel követek szept. 19-i jelentéseivel (Mon. Vat. II/1. 36., Acta Tomiciana VII. 84.; Archontológia 1458–1526. I. 82.). 749 DL 70114. 750 DL 67371. (1525. jún. 18., Váralja). 751 Az előzményekre és az országgyűlésen történtekre lásd Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 84–96.; Uő: Küzdelmeink 208–218.; Kubinyi A.: Országgyűlési küzdelmek 140–147. 752 Burgio 20–21. 753 Burgio 21.

Next

/
Thumbnails
Contents