C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.5. A nádorváltások a Jagellók uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 109 semmilyen bűnt (például hűtlenséget) nem követett el,723 eszébe sem jut hatott, hogy leválthatják a nádorságról. A királyi pár végül 1523. április 17-én indult vissza Magyarországra, a magyar határon már várták őket a magyar urak, többek között Bornemisz sza János pozsonyi ispán, Thurzó Elek királyi kincstartó és mintegy 500 lovas kíséretében Nagyszombaton (ápr. 23.), Semptén (24–25.) és Nyárhídon keresztül Esztergomba (ápr. 26.) mentek, ahonnan másnap érkeztek meg Budára. A város előtt fél mérföldre fogadta őket Bátori István nádor, aki köszvénye miatt tovább nem tudott menni.724 Az országnagyok által kikényszerített,725 György-napra összehívott országgyűlést végül csak má jus 4-én nyitották meg, mivel a nemesség, nem bízván a király megérkezésében, későbbre jött össze.726 Az országgyűlésen megjelentek az adó meg szavazásának lebegtetésével, illetve más egyéb dolgokkal kikényszerítették, hogy Lajos ejtse a nádort.727 Az ekkor kialakult légkörben azonban nemcsak a nádorságától, hanem a temesi ispáni posztjától is megfosztották Bátorit.728 Ez utóbbi nyomán gondolhatta azt Szapolyai vajda, hogy hason ló sorsra jut, és tőle is elveszik a vajdaságát (wayda Transsilvanus erat pariter in tymore ne deponeretur),729 ám ez végül nem történt meg. Az országgyűlésen történtek alapján az látszik, hogy a nemesség ahhoz elég erős volt, hogy leváltassa Bátori nádort a királlyal, de arra már 723 Vö. ezzel szemben Bebek Detre és Garai László leváltásainak körülményeit (lásd az 1.2.3. fejezetet). 724 C. Tóth N.: Királyi pár 94–95., vö. Burgo 1523. máj. 5-i jelentésével: „Die autem 27 intravimus huc Budam, palatinus exivit obviam medium milliare, non longius exivit, quia podagrosus est” (HHStA Grosse Korrespondenz 25a [DF 293883.], fol. 72.). 725 Vö. Gosztonyi János győri püspök 1523. febr. 25-i levelével (Helytartói oklt. 177.). 726 Kubinyi A.: Országgyűlési küzdelmek 129. 727 Uo. 130. – Lásd még Burgo valamikor máj. 5-e után kelt jelentésének mellékletében: „Regnicole instarunt apud regem publice ut deponat palatinum et dixerunt coram eo multas querelas: ille autem laboravit se iustificare et in fine petiit iusticiam et in fine rex bene consultata et conclusit et respondit se recipere ad manus suas palatinatum, quousque sciverit melius omnia et deinde faciet iusticiam, sed regnicole de hoc non contenti denuo instarunt ut omnino deponatur. Rex accepit terminum cras deliberandi. In fine opus erit, (ut) deponatur, precipue quia sunt omnes regnicole vel maior pars accersi contra eum et quod non volunt in dieta aliquid concludere nisi prius deponatur” (HHStA Grosse Korrespondenz 25b [DF 293884.], fol. 37r. – a jelentés ismeretét Lakatos Bálintnak köszönöm). 728 Lásd Andrea dal Burgo 1523. máj. 25-i levelét (Helytartói oklt. 228.). 729 Lásd Siegmund von Herberstein 1523. máj. 22-i jelentése Gabriel Salamancához (HHStA Grosse Korrespondenz 25b [DF 293884.], fol. 119v. – a jelentés ismeretét Lakatos Bálintnak köszönöm).
