C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562) - Századok Könyvek (Budapest, 2020)
1. A nádori méltóság betöltésének módja és szabályozása (1342–1562) - 1.2. A nádori tisztség betöltése - 1.2.5. A nádorváltások a Jagellók uralkodása idején
A NÁDORI MÉLTÓSÁG BETÖLTÉSÉNEK MÓDJA ÉS SZABÁLYOZÁSA (1342–1562) 105 is igyekeztek háttértárgyalásokon elrendezni a kérdést. Ennek egyik jele, hogy március 8-án Frangepán Gergely kalocsai érsek, Szatmári György pécsi és Várdai Ferenc erdélyi püspök, valamint Szapolyai János erdélyi vajda és Bátori István temesi ispán, az Alsó részek főkapitánya szövetséget kötött egymással politikai céljaik összehangolása végett. Nem merném teljes bizonyossággal azt állítani, hogy a szövetkezők egyetlen célja az volt, hogy – Szabó Dezső szavaival élve – „a nádorválasztást irányítsák”,687 de a későbbi események alapján e variáció tűnik a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ha végignézünk az öt néven, akkor annyit biztosan megállapíthatunk, hogy az ország ekkor ismert fontos emberei közül hárman, mégpedig Szalkai László váci püspök, kancellár,688 Bornemissza János és György brandenburgi őrgróf – noha Budán voltak – hiányoznak (ugyanakkor Frangepán Gergely jelenléte némileg meglepetést keltő). Tudjuk azonban, hogy 1518 tavaszán, az országgyűlés előtt éppen Bornemissza és az őrgróf ellenében szövetkezett egymással Szapolyai, Várdai és Bátori is,689 így a kimaradásuk miatt semmilyen különösebb hiányérzetünk nem lehet. Az ötök megállapodása mögött valószínűleg ismét az előző évi szövetkezés okait kell keresnünk, azaz céljuk elsődlegesen Bornemissza és Brandenburgi kiszorítása volt a király közvetlen környezetéből, és ezzel együtt Bátori nádorrá választatása.690 A februárban Budán tartózkodó urak a jelek szerint március–április folyamán is együtt maradtak: március 26-án Bornemissza János pozsonyi ispánként adott ki oklevelet egy becsületsértési ügyben, amelyben György őrgróf, Korlátkövi Péter és Gersei Pető János udvarmesterek, Ország Imre kamarásmester és Acél István pozsonyi várnagy, valamint a királyi palotások és az ország előkelői közül sokan voltak a bírótársai.691 Említettem már Sárközi Albert királyi jogügyigazgató 1519. április eleji feljegyzését a királyi tanács üléséről, mely szerint azon Bakóc Tamás bíboros, Várdai Ferenc, Szatmári György, Szalkai László, Ország János, Keserű Mihály április 3-i, a bányavárosokhoz („quod autem ad principale negotium attinet exacta dieta generali, que proxime instat” DF 235150.), valamint ápr. 6-i, a szlavón rendekhez szóló leveleivel („ut dominum episcopum Zagrabiensem et alios dominos gentes habentes in Sclavonia non rogamus venire ad dietam, ne terra illa vacua gentibus relinquatur” DL 32760., a vonatkozó részt közölte Szabó D.: II. Lajos-kori ogy. 152.). 687 Szabó D.: Küzdelmeink 170., részletesen ismertetve a szövetkezés célját. 688 Márc. 18.: DF 246716. 689 Szabó D.: Küzdelmeink 149–150. 690 Uo. 159. 691 DL 62047. (aliisque aulicis sue maiestatis et proceribus regni nonnullis).
