Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D13] 1963. július 14. László Gyula: A Keszthely-kultúráról
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 84 hogy a csoport késő avar kori voltát bizonyították. Újabban három ellentétes vélemény alakult ki e kérdésről. Simonyi Dezső arra gondolt, hogy a Hampel-féle III. csoport az avarok előtti Kárpát-medencei bolgárok hagyatéka lenne, és a griffes–indások képviselnék az avar honfoglalókat. E dolgozat szerzője úgy véli, hogy a régészeti anyagban végbement teljes változás csak egy új nép megjelenésével magyarázható, és a griffes indások a VII. század közepe után a Volga-könyök tájáról költöztek ide, köztük az előmagyarok csoportjaival. Úgy látta továbbá, hogy a honfoglaló magyarság és a griffes–indások szállásterületei nagyjából kiegészítik egymást. Ez utóbbi gondolat volt az alapja Györffy György ama felfogásának, hogy a griffes–indások is a honfoglaláskor jöttek volna be, s ők alkotnák a magyarság finnugor tömegeit. Régebben, egyes – főként szláv – források alapján úgy vélték, hogy a kései avarság teljesen megsemmisült volna a karoling és bolgár hadjáratok folyamán. Ma azonban éppen a források és a régészeti megfigyelések kapcsán (közös avar–magyar temetők, magyar tárgyak griffes–indás sírokban) az a meggyőződés alakult ki bennünk, hogy a kései avarság jelentős tömegei megérték a magyar honfoglalást. Szőke Béla, egyezvén a szláv kutatók többségével, arra gondolt, hogy ezek a kései avarok, a köréjük települt s részben közéjük telepedett szláv népek környezetében elszlávosodtok, s mint szláv nyelvet beszélő népesség érték meg a magyar honfoglalást. 2. E rövid beszámoló után néhány szót szeretnék fűzni az újabb elméletekhez. a) Simonyi Dezső véleményét a griffes–indásokról nem tudjuk elfogadni. Ugyanis a Hampel-féle III. csoport leletei közt igen sok, keltező értékű bizánci érem van, s így nyilvánvaló, hogy a csoport avar kori (ebből lehet majd kiválasztani egy korábbi csoportot), ezzel szemben a griffes–indásoknál egyetlen bizánci pénz sem került elő, ami ismerve az avar–bizánci kapcsolatokat és e csoport jogos, későbbi keltezését, kizárja a Simonyi-féle megoldást. b) A szerző úgy látja, hogy a későbbi bevándorlás elmélete, amelyet azóta több régészünk is átvett, fenntartható, sőt kiélezhető olyan irányban, hogy a bevándorlók zöme magyar nyelvű volt. Továbbfűzve legutóbbi könyve gondolatmenetét, amelyben megállapította, hogy a veretes övek nemzetség- és rangjelzők voltak, felhívja arra a figyelmet, hogy az egyes övdíszek nem zárt területen találhatók, hanem szerte az egész országban, s ebből következőleg az avar állam nem törzsi, nemzetségi, hanem katonai szervezet volt (feltehetően 10-es rendre épült), a központjai megerősített
