Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D13] 1963. július 14. László Gyula: A Keszthely-kultúráról
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 85 helyek lehettek. Ugyanilyen eredményre jutunk, ha a honfoglaló magyarok leleteit vizsgáljuk! c) Györffy György elméletéből csak annyit tud elfogadni a szerző, hogy a két szállásterület kiegészíti egymást, amint ő már régebben megállapította. Györffy elméletének nehézségei ismét csak a pénzek keltező voltánál mutatkoznak: a griffes–indások sírjaiban nyoma sincsen sem dirhemnek, sem pedig karoling dénárnak, amelyekből viszont honfoglalóink sírjaiban tekintélyes mennyiséget találunk. Vannak Györffy elméletének olyan pontjai (pl. griffes–indás jellegű temetők magyar törzsnévi helynevek közelében), amelyeket e kérdések kidolgozásakor másként magyarázok. 3. Nézzük meg közelebbről a griffes–indások nyelvi elszlávosodásának kérdéseit. Erre a kérdésre nem lehet egyöntetű feleletet adni. Nyilvánvaló, hogy a karantán vagy morva környezetbe került griffes–indások aránylag gyorsan elszlávosodhattak. Mi azonban nem a peremterületeket figyeljük, hanem a Kárpát-medencét és a későbbi magyar szállásterületet. Vizsgálatainkat több rétegre bontjuk: a) Köztudomású, hogy a Kárpát-medence régi helynevei (néhány nagy folyó őskori nevét nem számítva) két nagy rétegre bonthatók: nagyjából az erdős területeken és peremein, néhol a medence belsejében is a szláv helynevek uralkodnak, ezzel szemben a Kárpát-medence magvát magyar helynevek töltik ki, régi helyneveink között csak elenyésző számban található néhány besenyő vagy német név. Az avarok emlékét mindössze néhány kétes helynév őrizné. Meggondolkoztató itt a következő megfigyelés: a szlávság nagyobb tömegei a VI. századtól kezdve szállják meg a Kárpátmedence peremterületeit, s az avar korban csak kisebb belső településsel számolhatunk. A honfoglalásig tartó 350–400 év alatt mégis rengeteg helynek adtak nevet. Ugyanakkor az avarság ugyanennyi idő alatt (vagy ha a griffes–indásokat nézzük, kb. 250 év alatt) egyetlen emlékét sem hagyta volna ittlétének? Ennek természetes magyarázata lenne az avarság teljes kipusztulása, mert akkor nem lett volna, aki a helyek neveit átörökítse. Ám láttuk, hogy a kipusztulás nem következett be, s nagyobb fennmaradó tömegek esetén bőven volt, aki a helyneveket átörökítse. E kérdés mélyére nézve terjesztem elő következő megoldási kísérletemet. Kniezsa István munkájából áttekintő képet kapunk a Kárpát-medence X–XI. századi helyneveiről, s rajtuk keresztül e kor népességéről. Ha erre a térképre rávetítjük a kései griffes–indások temetőit, akkor figyelemre méltó tényeket olvashatunk le. A griffes–indás nép temetői közül mintegy 160-at színmagyar területen találunk, mintegy 50-et vegyes
