Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D12] 1963. január 6. László Gyula: Régészet és történelem
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 80 c) Gazdagítsuk térképünket a keleti és nyugati pénzek elterjedésével. Ezek nagyjából Lengyelország és hazánk területén érintkeznek egymással, méghozzá úgy, hogy a X. század középén megszűnik a keleti pénzek forgalma, s azután karoling jellegű pénzverés keletkezik hazánkban. A régész ezt a jelenséget nyilván kapcsolná a lovastemetkezések lassú megszűntével, a keleti elem eltűnésével. d) Ugyanakkor azonban váratlan jelenségre lenne figyelmes: a temetők határtalan elszegényedésére. Nem tudván a történelmet, csak sejtené, hogy ezt a tünetet a keresztek megjelenésével kapcsolhatja, tudván, hogy a keresztény temetés milyen tilalmakkal jár. Észrevenné, hogy a keresztek elterjedése kelet felé nem nagyon lépi át Kijev vonalát. e) De azt is észrevenné, hogy a nálunk talált keresztek, egyházi kegyszerek, akárcsak az építészeti alaprajzok és faragványok két irányba mutatnak: egyrészt Bizánc felé (beleértve Kijevet), másrészt a karoling nyugat felé, még e két vonzás területét is el tudná határolni egymástól. Látható, hogy az egymásra vetítésből mégis csak kezd kirajzolódni egy sajátos helyzetű régészeti csoport, amely a Kárpátok medencéjére jellemző. Ha mindehhez hozzávennők még az embertan, állattan eredményeit s más tanulságokat is: nagy vonalakban megszilárdulna a honfoglalás és államalapítás képe, anélkül, hogy egyetlen forrást is ismernénk. Még a kalandozásokra is következtetni tudnánk a nyugaton megindult hirtelen földvár és refugium építkezésekből. Természetesen ez a kép élettelen lenne a források nélkül. Vehették észre, hogy régészeti műveleteink közben felmerült egy mozzanat, ami új dolog e korszak történetében: a közös műveltségű paraszti alapréteg kérdése. Ez az, ami minket, régészeket, s nyilván Önöket, történészeket is új kutatásra serkent. Ezzel a példával igyekeztem megmutatni, hogy milyen fokig képes a régészet történeti események, átalakulások megközelítésére, s hol kell átadni a szót az írott források értelmezésének. Természetesen a megrajzolt régészeti képből sok mindent elhagytam, ami nélkül soványnak hat: például a mesterségek elemzése, a fém-munka kérdései, a mindennapi élet, családi élet vázlata stb., de hát időnk megszabott. 6. Társadalomtörténeti kérdések Az iménti hiányos kép kiegészítéséül vessük fel azt is, hogy milyen mértékben képes a régészet a társadalmi szerkezet kérdéseit megközelíteni. A példát az avar korból veszem, vö. az avar könyvem eredményeit. Az avar temetőkből kibontakozó társadalmi kép és az avar államszervezés régészeti meghatározása messze túlmutat az írott forrásokból eddig levonható
