Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 74 rületileg igen fontos terület kutatását. A dunai szigetek és révek az őskortól kezdve szinte a mai napig használatban lévő kis területei megint csak nem kínálkoztak alkalmasnak arra, hogy a kutatást éppen a legbonyolultabb helyeken kezdjük meg. Két olyan területet vettünk számításba, amelynek régészeti településföldrajza jól fel van már dolgozva, ezen kívül pedig régente erősen vízjárta helyek lévén, kevés kiálló sziget és domboldal szolgálhatott csupán emberi településre. Mindkét területről gazdag honfoglalás kori temetőanyagot ismerünk, valamint cserépbogrács leleteink is vannak. Ez utóbbiak azért fontosak, mert szovjetföldi párhuzamaik alapján feltehető, hogy honfoglalás kori telephelyeinkre jellemzők. A két terület, amely első évben számba jöhet: Győr környékén kiválasztott kisebb terület (Koroncó?) és Szentes környékén kiválasztott kisebb terület (Nagyhegy?). Az előbbi terület régészeti kataszterét Lovas Elemér készítette el, és Szőke Béla dolgozta fel honfoglalás kori lelőhelyeinket. Szentes környékét pedig Kovalovszki Júlia dolgozta fel. A kiválasztandó kisebb terület kérdését előzetes helyszíni vizsgálat döntheti el, ezért szerepelnek kérdőjelesen. Mindkét területről össze vannak gyűjtve a régi térképek, s ez nagyban segíti a kutatási terület kiválasztását. A régi térképek mellett azonban feltétlenül szükséges lenne a legújabb vízrajzi felvételek pontos rétegvonalas térképére, ezt az MTA II. Osztályának segítségével szeretnők megszerezni. A kutatás megindulásáról és résztvevőiről alább teszünk javaslatot. 4. A leletkataszter kiadása. A X–XI. századi honfoglaló és kora Árpádkori lelőhelyeket az utóbbi években több kutató munkája nyomán összegyűjtöttnek mondhatjuk. Id. Fehér Géza (Bálint Béláné és Cs. Sós Ágnes közreműködésével) a hazai szláv leletkatasztert készítette el, de közben vidéki múzeumaink honfoglalás kori anyagát is lefényképezte, adatait összegyűjtötte. K. Éry Kinga irodalmi adatok és múzeumjárások alapján öszszegyűj tötte honfoglalás kori lelőhelyeinket, Kralovánszky Alán pedig a szláv lelőhelyeket. Kettejük adatgyűjtéséből kb. 800 lelőhelyet ismerünk. Rajtuk kívül Dienes István a szabolcsi és Szeged környéki lelőhelyeket, Szőke Béla a Győr megyeieket, Patay Pál a nógrádiakat, Kovalovszki Júlia a Szentes környékieket, Szabó György és Szőke Béla a cserépbográcsokat gyűjtötte össze. Mindezek a munkálatok olyan előrehaladottak, hogy már az idei év végén vagy a jövő év elején ki lehet adni „Magyarország régészeti lelőhelyei a X–XI. században” címmel a leletkatasztert. Ez lenne alapja a későbbi corpuskiadásnak. Javaslatunk szerint id. Fehér Géza, K. Éry Kinga és Kralovánszky Alán szerepelnének mint szerzők, a többi kutatónak, mint munkatársnak név szerinti felsorolásával. Hozzájárulna ehhez
