Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 73 2. A megtelepülő magyarságról történeti forrásaink is bőven szólnak, s e forrásokból nagyjából kirajzolódnak a magyar történet e korai szakaszának legfontosabb kérdései, sőt legfontosabb földrajzi területei. Kézenfekvő lenne tehát, hogy a kutatás ezeken a területeken induljon meg. Közelebbről a fejedelmi törzs szállásterületéről lenne szó. Székesfehérvár mellett Csepel-sziget, a közelben lévő dunai átkelőhelyek (pl. Békásmegyer), Üllő jön számításba. Alapos megfontolások után azonban, levonva az MTA Régészeti Főbizottsága Intézőbizottságában lefolytatott vita tanulságait is, úgy véljük, hogy e terület alapos átkutatását csupán egy-két év múlva kezdhetjük meg, mikor már a más területen végzett terepbejárások alapján feltehetően tudni fogjuk, hogy mi is az, amit tárgyi anyagban honfoglalás kori telepeinken várhatunk. E megjegyzés indokolását alább részletesen kifejtjük. 3. Melyek azok a reális régészeti előfeltételek, amelyek alapján útnak indulhatunk az eddig ismeretlen leletanyag felkutatására? A honfoglaló magyarsággal nagyjából azonos társadalmi szinten élő, néprajzilag még megfigyelhető népek szokásaiból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a temetők a szállásterület közelében voltak. Ez a tétel fordítva is érvényes: a telepeknek a temetők közelében kell lenniük. A kutatásnak tehát a már meglévő honfoglalás kori temetőkből kell kiindulnia. Ehhez szükséges, hogy az eddig ismert lelőhelyek katasztere elkészüljön (lásd alább). E meggondolásokból kiindulva szinte kézenfekvőnek látszik, hogy a kutatás a leggazdagabb honfoglalás kori lelőhelyek területén Szabolcs megyében kezdődjék el. Dienes István a szakdolgozatában össze is gyűjtötte a Szabolcs megyei lelőhelyeket a vonatkozó adattári anyaggal együtt. Ám mégsem látjuk célszerűnek a munkát itt elkezdeni, mert a homokos, sőt futóhomokos területen a térszíni formák nemhogy egy évezred, de évtizedek alatt annyira változnak, hogy a terepbejárás gondos előkészítése és tervezése szinte lehetetlenné válik. Részben ugyanez volt az indoka annak, hogy Üllőt is kihagytuk egyelőre a számításból. Székesfehérváron az István-kori bazilika ma a város szívében van, és a környező – egykor – mocsaras terület miatt feltehető, hogy az eredeti szállásterület is itt lehetett, illetőleg kiterjeszkedett a környező dombosabb – ma ugyancsak sűrűn beépített – területre. További nehézséget jelent Székesfehérváron, hogy a rádiótelep és a repülőtér óriási területet foglal el, s e területeken a kutatás nyilván nehézségekbe ütköznék. A bazilika a város jelenlegi szintje alatt 3-4 méterre van. Ugyanilyen mélységet tapasztaltak Sopronban, Kolozsváron stb. stb. Ezek a gyakorlati megfontolások eredményezték azt, hogy az első évben ne kíséreljük meg e te-
