Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D11] 1955. március 26. László Gyula jelentése a MNM Tudományos Tanácsának
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 71 részéről úgy látom, hogy e kétirányú kutatás mindenképpen egészséges, mert – erről az akadémiai nagyhéten már szó esett106 – az a valószínű, hogy törzseink közt is voltak származásbeli különbségek, s így nagyon helyes, ha az eurázsiai erdős és pusztai övezeteket minél jobban számon tartjuk. Egészében helytelen és egészségtelen dolog lenne a kutatás ilyen vagy amolyan irányú leszűkítése. Természetesen ez a kutatás valójában igaziból akkor válnék vérbeli régész munkává, ha nem csupán képek után s könyvekből kellene dolgoznunk, hanem helyszíni tanulmányozással ismerhetnők meg az anyagot. Hogy milyen lehetőségek lehetnek, arra példa a nemrégen itt járt Tretyjakov professzor egyik közlése, amely szerint a Káma mentén bőséggel ismeretesek a mi griffes–indás temetőinkhez hasonlók. Eddig az irodalomból csak szórvány leleteket ismertünk erről a területről. Nyilván így lesz ez a minket közelebbről érdeklő anyaggal is. Elkerülhetetlenül szükséges tehát, hogy az MTA biztosítsa a magyar őstörténettel foglalkozó régészek számára, hogy a helyszínen dolgozzanak (a többször felvetődött Szovjetunióbeli aspirantúra kérdése is ide tartozik). A beszámolómban már említett kutatókon kívül a középkorszakos hallgatók közül két szakdolgozati téma érinti ezt a kérdést. Az első a hazai magyar lovastemetkezések feldolgozása során kényszerű módon visszafele is kell tekintsen (Szabóné Ojtozi Eszter), a másik pedig a pénzzel keltezett honfoglalás kori leletek és a mintegy két századra kiterjedő leletanyag rendezése során ugyancsak tudomásul kell vegye az előzményeket (Gedai István). Kizárólag a magyar őstörténettel foglalkozó szakdolgozatot természetesen nem adhattam, mert helytelen dolog lenne csak a meglévő irodalom alapján dolgozni. Bartha Antal aspirantúratervét Molnár Erik akadémikussal való megbeszélés alapján úgy állította össze, hogy a magyar őstörténet valamennyi kérdését felöleli. A magam részéről folytatni fogom a régészeti anyag feldolgozását, s igyekszem munkám II. kötetében egészen a honfoglalásig eljutni. A honfoglalás kori Magyarország. Legsürgősebb itt a corpus kiadása (lásd alább a honfoglalás kornál). Jövendő tervezésünkben rendkívül sok 106 László Gyula itt minden bizonnyal A magyar őstörténet régészete címen az 1954. évi akadémiai közgyűlésen (akkori kifejezéssel élve: nagygyűlésen), a Régészeti Főbizottság szervezésében elhangzott előadására utal. Megjelent: A Magyar Tudományos Akadémia Társadalmi-Történeti Tudományok Osztályának 1954. évi Akadémiai nagygyűlési előadásai. MTA II. Oszt. Közl. V (1954) 459–479. Hozzászólások: Hajdú Péter, Czeglédy Károly, Moór Elemér, Fehér Géza, melyeket László Gyula válasza és Banner János elnöki zárszava követett: uo. 480–488. Banner különösen kritikus véleményét idézi és elemzi: LANGÓ 2007, 121–122. 430. j.
