Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Szakmai kirekesztettség – művészi kibontakozás
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 39 jelenség lennék örökös kételyeimmel, termékeny bizonytalanságommal köztük, akik mindent határozottan tudnak. [...] Csináld meg inkább Árpád-kori földrajzodat, az epochális mű, írd meg inkább termékeny meglátásaidat, ez maradandó értéke történelmünknek.” [D41] A kissé önironikus válaszból fény vetül a szigorú menetrend szerint dolgozó történész közismert munkabírására és erkölcsi hozzáállására: „A tervezet nemrég történt megbeszélése alkalmával kifejtettem, ennek szerkesztését vállalni nem tudom, egyrészt, mert nem vagyok szervező alkat, másrészt, mert túl igényes vagyok formai és tartalmi szempontból a munkatársakkal szemben, s ez folytonos sértődéseken kívül ahhoz vezet, hogy magam kell megcsináljam mások munkáját, harmadrészt pedig azért, mert felelőtlen volna két fő munkám, a történeti földrajz folytatása és a legkorábbi magyar oklevelek kritikai kiadása, illetve ennek szerkesztése mellett egy ilyen munkát elvállalni.” [D42] László Gyula 1988-ban jelentette meg az Árpád népe című könyvét, amely (mint írja) „valami búcsúféle is volt részemről, mert megpendítettem benne olyan dolgokat, amelyek még kidolgozásra várnak, de amit én már – időm telvén – nem tudok teljesíteni”.66 Ebben a kiadványban már név- és tárgymutató is segíti az olvasó dolgát, így a „ragasztós könyvekből” előkerült lista adatai szerint e könyv 19. tiszteletpéldányát kézbe kapó Györffy Györgynek egyszerű dolga lehetett, amikor „Gy. I. és Gy. Gy.” hivatkozásaira volt kíváncsi – emlékezzünk csak az 1944–1945-ben gondosan kipreparált László-mű belső címoldalára. Azt tapasztalhatta, hogy mind az édesapja (41. és 133. oldal), mind pedig az ő munkássága (28., 33., 36., 59., 60., 102., 104., 130. oldal) bőségesen szerepel a késői László-korszak talán legjelentősebb művében. A szerző megemlékezett Györffy István Karcag környéki közöletlen ásatásáról Asszonyfalván, valamint a Nagykunsági Krónikában feldolgozott túrkevei jegyzőkönyvről, megidézve belőle a békési születésű Csuba Ferencet, a látó embert, aki „azzal hitegette a népet, hogy táltos, és meglátja a földbe rejtett kincset”. Ami pedig Györffy Györgyöt illeti, felsorolja kritikai forráskiadói tevékenységét (A magyarok elődeiről és a honfoglalásról),67 a legújabb magyar középkorkép megrajzolását (a Magyarország története I. kötetében),68 a vezető réteg neveinek a helynevekben rögzült nyomait követve a folyók menti legeltető vándorlással kapcsolatos elméletéről, a 10. századi társadalom és az államalakulat 66 LÁSZLÓ 1988, az idézet forrása: BALASSA 2001, 122. 67 GYÖRFFY 1958. 68 GYÖRFFY 1984.
