Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A diktatórikus berendezkedéstől a rendszerváltozásig (1949–1989) - Párhuzamos mozgástérben – ütközések és közelítések
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 26 Az MTA-n 1954-ben döntés született arról, hogy összefoglalást készítenek a magyar tudomány utóbbi évtizedének eredményeiről és módszereiről. Nem véletlen, hogy László Gyula éppen Györffy György 1948-ban megjelent könyvének az ismertetését kérte: „Néhányunkat bíztak meg azzal, hogy a szláv és honfoglalás kori emlékanyagra, valamint a magyar őstörténetre vonatkozó dolgozatokat számba vegyük. Nagyon kérlek, légy szíves munkánkat annyiban megkönnyíteni, hogy alább felsorolt dolgozataid eredményeit és módszerét 20-25 sorban foglaljad össze számunkra: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. NépTudInt 1948. 190 p.” [D10]35 A tervezett akadémiai összegzés további sorsát illetően nincsenek pontos információim, azonban a LGYDA-ban előkerült Györffy Györgynek egy ezzel kapcsolatos írása, melyet itt szó szerint idézek: „Lektori jelentés. László Gyula »A korai középkor régészeti kutatásának 10 éve hazánkban« c. előadása általában helyes képet ad a feladatul tűzött tárgyról. Hiányossága a cikknek, hogy a társadalomtudományi terminológiát több esetben helytelenül alkalmazza. Pl. 1. lap: »a történet, az élet- és társadalomtörténet« megfogalmazás homályos; az »élettörténet« kifejezés nem használatos. 2. lap: »osztályképletek« helyett »osztályviszonyok« írandó. »A koraközépkornak« kezdetű bekezdés, főként az első mondat homályos; »az egykori élet, a társadalom alakulásának erőit« helyett »az egykori életet, a társadalom fejlődésének mozgatóerőit« kell írni. 5. lap: Úgy lehet érteni, mintha Fettich írt volna az arany nyílról. 8. lap: »önálló pénzláb felé törekvő korai avarság«-ról nézetem szerint nem lehet beszélni. 16. lap: Az utolsó bekezdés elhagyandó vagy világosabban kifejtendő. Az előadást a megjelölt szempontból való átjavítás után publikálásra javasolom. Budapest, 1955. augusztus 22. Györffy György.” A következő év januárjában László Gyula sűrűn találkozott Györffyvel a Nemzeti Múzeumban. Egy ilyen alkalommal rajzolta meg azt az eddig közöletlen kettős portrét, amelynek magyarázó szövege szerint „Györffy György kiváló magyar történetkutató, Györffy István fia, jóbarátom, a múzeumi tanácsülésen. 1955. I. 12.”. A tusrajz érdekessége, hogy a háttérben megörökítette néprajzos barátját is: „Ez itt Balassa Iván lenne, de nem ismerhető fel!”36 [F13] László Gyula mindeddig közöletlen korabeli önarcképével37 egy néhány hónappal azelőtt készült alumínium rotakarcon ta lálkozhatunk. [F12] 35 Hasonló kérés a későbbiekben is előfordult: például [D33]. 36 Balassa Iván lesz az, aki mintegy fél évszázaddal később László Emőkével együtt szerkeszti a László-emlékkönyvet: B ALASSA– LÁSZLÓ 2001. 37 László Gyula a szerzőnek ajándékozta.
