Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - A diktatórikus berendezkedéstől a rendszerváltozásig (1949–1989) - Párhuzamos mozgástérben – ütközések és közelítések
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 25 előbbi befejezéséhez.” [D08] [F10] A kutatói szolidaritás és jóindulat későinek bizonyult: a magyar őstörténet-kutatás egyik meghatározó személyisége életművéhez képest méltatlan körülmények között, 1951. január 12-én elhunyt.32 László Gyula becsületére legyen mondva, hogy amikor 1952-ben Fehér Géza A honfoglaló magyarok és a szlávok című könyvéről írott szerkesztői jelentésében, felveszi a kesztyűt idős munkatársa védelmében, és vitába száll éppen Györffy Györggyel olyan kényes fogalmak kérdésében, mint amilyen a „történelmietlen, ideológiaellenes”, kiállása a Rákosi-korszakban nem csekély bátorságra vall: „A magam részéről e vitában teljes mértékig a szerző mellett állok. Azok a kifogások ugyanis, amelyeket Györffy György ideológiaiaknak mond, valójában nem ideológiai jellegűek, sőt éppenséggel azzal szembenállók, mert nem az adott, konkrét esetben vizsgálják a termelőerőket, hanem egy általánosságban ugyan érvényes, de esetenként más és más színezettel megjelenő tételt szeretnének mereven alkalmazni. Éppen ezért nem látom semmi akadályát annak, hogy Györffy György kifogásai ellenére is abban a formában jelenjék meg a könyv,33 ahogyan azt Fehér Géza megírta.” [D09] László Gyula 1951-ben zárta le a Régészeti tanulmányok az avar társadalom történetéhez című kéziratát, megvitatására 1954. március 19-én került sor az MTA II. Osztályán. Az ülésre történészként egyedül Györffy György kapott meghívást, a többi hozzászóló kizárólag régész kolléga volt (L. Kovrig Ilona, Párducz Mihály, Fettich Nándor, Csallány Dezső, Fehér Géza, Banner János). A rendezvényen elismerték a szerző módszertanilag újat hozó temetőelemzéseinek eredményeit, disszonáns hangok csupán László Gyula egykori mentora, Fettich Nándor és Csallány Dezső részéről hangzottak el.34 [F11] 32 A megalázó történet folytatásáról egy elküldetlen levélből értesülünk, amely csak két hónappal előzte meg Zichy István halálát: „Aba, 1950. nov. 8. Kedves Lajos! Mint már bizonyosan tudod, pesti kirándulásom teljes fiaskóval végződött. Ez persze nem akar szemrehányás lenni. Sőt, mind Neked, mind Gy. Gyurkának nagyon hálás vagyok, hogy nekem és munkámnak segítségünkre akartatok lenni.” SZABÓ 2002, 33. A levélben szereplő személyek: Vayer Lajos és Györffy György: SZABÓ 2007, 7. és 177. 56–57. j. Zichy István életútjáról, naplójáról és életművéről: KESERÜ 1993. 33 A kézirat végül is nem jelent meg; főbb eredményeit a zalavári ásatások folytatója, Cs Sós Ágnes publikálta: SÓS 1963. Életéről: LANGÓ 2007, 111–116. 34 A vita összefoglalása: HARMATTA 1955, kommentárja: FODOR 2001, 216–217. Fettich teljes mértékben elhibázottnak tartotta a temetőelemzési módszert, és mind tartalmilag, mind szerkezetileg a kötet átdolgozását javasolta.
