Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Széljegyzetek egy szakmai kapcsolat megalapozásához
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 22 95. l. „Az avar és a magyar település fő tömbjeiben kiegészíti egymást, egyszóval a magyarok nem szállják meg a Duna–Tisza közi, a Fertő menti, a baranyai és a Küküllő menti avar telepek helyét.” (Helyesebben van egy keleti leletanyag, mely kiegészíti a magyart.) 97. l. „...az avar vezető réteg, kiváltképpen pedig a fejedelmek hun módon, hun divat szerint öltözködtek... az avarság jelentős rétege hun volt, s származását viseletében is őrizte.” (Jó érv.) 100. l. „Nemzetséget hatalmi szóval összekovácsolni nem lehet. (Erről nincs is szó.) Ez a vérségi kapcsolatokon álló szervezet nem jöhetett létre ötletszerű összetelepítésből...” (Ugyanezt mondom én is.) 192. l. „A honfoglaló magyarok utódai nem lettek mind, sőt csak nagyon kis töredékükben nemesek, s parasztságunk nem az itt talált avar és szláv tömegekből származott. (Igaz.) 205. l. „...felvetődik az a kérdés, hogy a legfiatalabb fiút a nagycsaládban megillető jogok nem erősödhettek-e egy-egy időben annyira, hogy egyúttal a családfő hatalmának örökségére vezettek?” (Ennek egyszerű magyarázata van: a nagyobb fiúk hamarabb kiházasodnak.) 239. l. „Ezeken a területeken alakul ki tehát az első olyan függő viszony, amely már nem a törzsi törvények szerint való, itt kezdődik meg a magyar parasztságnak mint rendnek kifejlődése.” (A történeti tudatlanság kirívó példája.) 281. l. „A Névtelen jegyző így írja le Álmos fejedelmet: »Maga Álmos meg szép, de barna orcájú volt, a szeme fekete, de nagy, a termete magas és karcsú...«” (Erre építeni nem lehet.) Korai szakmai kötődésük második pillére – magától értetődően – a történész 1948-ban megjelent tudománytörténeti jelentőségű műve,27 me lyet Györffy György „igaz barátsággal” és – később is megmaradt szokásához híven – keltezés nélkül dedikált László Gyulának. A második világháborút követő évek gazdasági helyzete miatt igen rossz minőségű papírra nyomott, jelenleg erősen töredezett szélű kötet bőséggel tartalmaz színes tollal rótt, jellegzetes apróbetűs jegyzeteket, mellé- és aláhúzásokat, felkiáltó- és kérdőjeleket. László Gyula precízen végigjegyzetelte a munkát, széljegyzetei közül idézek néhányat mutatóul a fenti módon, csak szerepcserével. [F07] 34. l. „...a Meotis és Kubán között lakó bolgárok (onogurok) uralkodójának, Kovrát -nak öt fia volt... a negyedik Pannoniában az avarok alattva lója lett.” (Ungari qui avari! Valóban II-ik honfoglalás!) 27 GYÖRFFY 1948.
