Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Széljegyzetek egy szakmai kapcsolat megalapozásához
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 20 Ebből az időszakból egyetlen Györffy Györgynek címzett levélmásolat maradt ránk, melyben 1946 nyarán egy bizonyos feladat elvégzésére László Gyula maga helyett régi barátját, Méri Istvánt ajánlotta az intézetigazgató figyelmébe. Méri 1941-től László Gyula kolozsvári működése idején egy ideig az asszisztense volt. A levél célba ért, s ezután kezdődött a Nemzeti Múzeumban korábban restaurátorként foglalkoztatott, kiváló adottságokkal rendelkező régész falukutatói, középkori településfeltáró karrierje: „el vállaltam volna, ha nem lenne Pesten egy kitűnő ember, aki különösen a középkorra sokkal jobban megírja, mint én: Méri Pistára gondolok. Nagyon boldog volnék, ha őt bíznátok meg, mert végre olyan munkát kapna, amely megfelel becsvágyának és képességének. Alaposan megismertem, tudom, hogy nagy veszteség volna tudományunknak, ha őt nem fognátok neki való feladatra.” [D05] [D36] [F06] Széljegyzetek egy szakmai kapcsolat megalapozásához Háborús években24 általában hallgatnak a múzsák, ebben az esetben azon ban másképp történt: a már mintegy évtizedes barátságuk szakmailag meghatározó része lehetett a néprajzi szemléletű régész ekkor publikált alapművének25 személyes recepciója. A mű értelmezésének folyamatáról a családi tulajdonban levő, jegyzetekkel sűrűn teleírt példány alapján tájékozódhatunk. A címoldalon olvasható felirat szerint ezek a feljegyzések közvetlenül a könyv megjelenése után, 1944–1945-ben készültek. [F03] Györffy György a huszonéves generáció öntudatos magabiztosságával és a csak önmagának szánt keresetlen szavakkal minősítette a távoli 24 A politikai nézetei tekintetében közismerten németellenes László Gyula a háborús körülmények között történt kijevi úttal, melyre óvatlanul vette rá olthatatlan szakmai kíváncsisága, tragikus vétséget követett el, amely minden jó szándéka ellenére a visszájára fordult. Jóllehet a katonai előírások miatt magára öltött rangjelzés nélküli német egyenruhában is megmaradt becsületes székely-magyar embernek, és bármennyire is bizonyította életútjának ezt megelőző és későbbi állomásaival (Kolozsvár, Szárszó, Budapest) hazafiúi elkötelezettségét, a világégést követően hatalomra került kurzus tudománypolitika-csinálóinak egy része (László Gyula kifejezésével élve: „a hatalmasok”) mindmáig nem tudták megbocsátani neki ezt az adott történelmi helyzetben a végkifejletére nézve meggondolatlan cselekedetét. Az 1941. december 3. és 1942. január 19. között megtett „kijevi úton” született fel jegyzéseiket tartalmazó naplók közlése sajnálatos módon több mint háromnegyed évszázadot váratott magára: F ODOR 2018. Fettich Nándor szövege teljes egészében, László Gyula naplója töredékesen maradt ránk, tanúságtételük és hitelességük megkérdőjelezhetetlen. A kijevi út körülményeiről és következményeiről: B enkő 2012, 72–74. 25 LÁSZLÓ 1944.
