Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Politikai rendszerek határmezsgyéjén (1940–1949) - Intézmények országhatáron innen és túl
KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 19 A már 1938-ban létrejött Táj- és Népkutató Központ a háborús évek alatt többszörös átszervezésen ment keresztül, míg 1945 során a Teleki Intézet keretén belül Néptudományi Intézet néven önállósult, amelynek vezetője szintén Deér József közbenjárására – és bizonyos értelemben apja örökébe lépve – az akkor még csak 28 éves Györffy György lett.22 [F04] Az intézet interdiszciplináris szerkezetére, személyi állományának összetételére és rendezvényeire23 méltán lehetett büszke, bár akkor még nem tud hatta, hogy alig két esztendő múlva meg fogják szüntetni ezt a tartalmas publikációival rövid idő alatt szerteágazó kelet-európai kapcsolatrendszert kiépítő műhelyt: „...jelenleg a Teleki Pál Tudományos Intézet keretében működő Néptudományi Intézet igazgatója vagyok [...] a legnagyobb önálló kutatóintézet Magyarországon, amely a magyar nép és a szomszédos népek néprajzi, települési és embertani kérdéseivel foglalkozik.” [D06]; „Munkatársait úgy válogatta meg, hogy azok között a nemzeti tudományok (tehát a földrajz, településtörténet, régészet, embertan, a történeti néprajz, a tárgyi és szellemi néprajz, nyelvészet) művelői mind képviselve legyenek [...] a magyarságtudomány területén a tudományközi együttműködésre ez az intézet kitűnő példa volt, és fájlalhatjuk megszűnését, mert akadnak olyan témák, amelyeket egy ilyen, egy helyen dolgozó, önként társult, összeszokott, különböző szakmájú, de mégis azonos érdeklődési körű munkacsoport tud sikerrel megoldani.” [D43] KOSZTA 2006. A politikai hatalomváltás miatt kényszerűen külföldre távozott vezető kutatók (többek között Alföldi András, Bárányné Oberschall Magda, Bogyay Tamás, Deér József, Ivánka Endre) beilleszkedéséről a nyugat-európai tudományos életbe, valamint a hazai szakemberekkel fenntartott kapcsolatáról: TÓTH 2015, 177–179. 22 A Táj- és Népkutató Központ 1938 októberében létesült Teleki Pál vallás- és közoktatási miniszter rendeletére a Teleki Pál vezette gazdaságföldrajzi, a Györffy István vezette néprajzi és a Magyary Zoltán vezette közigazgatástudományi tanszék egyesítésével. Az év végén feloszlatták, 1939 januárjában Országos Táj- és Népkutató Intézet néven alakult újjá a néprajzi tanszékhez kapcsolva; Györffy István halála (1939. október 4.) után átkerült a Kádár László vezette műegyetemi gazdaságföldrajzi tanszékhez. 1941 decemberében a Gróf Teleki Pál Tudományos Intézet Államtudományi Intézetének Táj- és Népkutató Osztálya lett beolvadással, majd 1945-ben a Teleki Intézetben Néptudományi Intézet néven önállósodott. A Teleki Intézet megszűnését (1948. február 14.) követően a Keleteurópai Tudományos Intézet tagintézete lett (1949. február 6.), azután az intézményt rendeleti úton megszüntették (1949. szeptember 13.). 23 Egy példa a Györffy-hagyatékban előkerült meghívókból: „A Teleki Pál Tudományos Intézet Néptudományi Intézetének igazgatósága tisztelettel meghívja f. hó 11-én pénteken d.u. 4 órakor dr. Mendöl Tibor: Az emberföldrajz Magyarországon címen az Intézet helyiségében (VIII. Eszterházy u. 26.) tartandó előadásra. Budapest, 1946. október 4. dr. Györffy György igazgató.”
