Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D44] 1988. szeptember 12. László Gyula levele önmagához
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 166 zett ki előbb intézeti tanárnak az Erdélyi Tudományos Intézetbe, aztán magántanár lettem, majd Szinyei Merse alatt rendes tanár. 5. Mélyen és őszintén hittem-e abban a történeti képben, amelyet megalkottam? Nem értem rá hinni vagy kétkedni, a megoldandó feladatok annyira lekötöttek. Inkább fel-felujjongtam, amint valamit sikerült megvilágítanom. 6. A 40-es évek németellenessége, a magunk értékeinek túlbecsülése? Lehetett benne valami az értékek körül: nem láttam magunkén kívül, valami „extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”-szerű hangulatban élhettem; minden, ami rajtunk kívül volt, ködbe borult. Ebben nyilván nagy szerepe volt, hogy alapos képzettség nélkül álltam pályám elején, csak magunk múltját ismertem! 7. Megismerhető-e egy nép őstörténete? Az 1961-es könyv nem csupán tudománytörténeti emlék már? Megismerhető? Inkább megsejthető, hiszen ez búvik meg a „termékeny bizonytalanság” módszerében! Természetesen minden elmélet átalakul, de bizonyára hasznos, hiszen rajtam kívül mindenki „holtbiztos” őstörténeti megoldásokat agyal ki. Amire én jutottam, azt legutóbbi syktivkari előadásomban foglaltam össze.158 Utána Gu lya János felpattant, és szinte kikérte magának, hogy „nem létező néppel” és „nem létező nyelvekkel” operálok, mintha az „uráli nyelv” és a „finnugor származtatás” (nem a nyelvi rokonság, az megvan) valamivel is valósabb lenne feltevésemnél. Én vezettem be a „többágú” származtatást, s egy-két új dolgot. Úgy látom, volt értelme annak, amit csináltam. 8. Az ásatás vonzott-e inkább vagy a feldolgozás? Ásatást magamtól tanultam és részben Méri Pistától. Amit Fettichtől láttam, az bizony rendkívül primitív volt. Magam kárán jöttem rá dolgokra, amelyek azóta szintehogy kötelezők! De ez valóban tudománytörténet már. A feldolgozó munkában az „ismeretlen” érdekelt, a tárgyak élete (Kiss Lajos volt reám nagy hatással). 9. „Grandiosus tanári múltam”? Ha tanítványaim gyönyörű seregét nézem, nem tagadhatom örömömet, talán nem is az vonzotta őket, amit anyagként leadtam, hanem a múlthoz való hozzáállásom. Míg másutt a tárgyformák, az időrenddel való bíbelődés volt az alap, nálam – az ember, az egykor élt elődünk. Ez így kissé fellengzősen hat, de valóban így volt, a formákkal való játék (tipológia) hidegen hagyott, és képtelen voltam az anyaggyűjtésben teljességre törekedni. Hát ilyen voltam, nem tehetek róla. 158 Utalás az 1985. évi finnugor kongresszuson elhangzott előadására: LÁSZLÓ 1985.
