Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)

KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN - Családi hátterük és barátságuk kezdetei

KÉT DUDÁS KÉT CSÁRDÁBAN 15 tézisnek tekintendő nagy ívű sejtéseivel és a maga korában rendelkezésre álló, a jelenlegiekhez képest jóval korlátozottabb számú információ nyo­mán kialakított elméleteivel szellemi inspirálója lett régészettudomá­nyunk fejlődésének.8 Családi hátterük és barátságuk kezdetei Az egyetemi tanulmányait 1939-ben a középkori peregrinációs diákokhoz hasonlóan hosszabb külföldi tanulmányúttal záró Györffy György családi viszonyaihoz szolgál adalékul az alábbi három dokumentum. Az első [D01] [F01] egy aggódónak semmiképp nem tűnő apa levele a nagyvilágban utazgató fiának: „Mivel levelet nem kapunk tőled, azt kell hinnünk, hogy jól érzed magad, s azért nem írsz. Hetenként legalább egy­szer írjál, hogy tudjunk rólad.”... „Mi jól vagyunk. Anyu lement Kevibe egy hétre pihenni. Pannu és Ferkó elutaztak nászútra a Mátrába. Pista Komá­romban szolgál.” Gondos családfőként lelkiismeretesen gazdálkodik: „Én meg Őrszentmiklósra járok ki, mivel a szőlő kezd érni. A múlt héten voltam a Hortobágyon. Száj- és körömfájás volt, emiatt a vásár is igen gyenge volt, nem tudtam juhokat venni, pedig szerettem volna. Sok gyümölcsünk ter­mett, de nem kelendő.” Mintha nem is két héttel korábban tört volna ki a (második) világháború, csupa szokványos békebeli hírt közöl a fiával: „Itt ­hon nincs semmi lényeges újság. Az öreg Bátky meghalt, s eltemettük.” Egy külső szemlélő számára csak ekkor derül ki, hogy milyen kvalitású szemé­lyekről is van szó a háttérben („Tegnap beszéltem a gazdáddal, aki most rektor, s Téged kérdezett. Mondtam, hogy kinnrekedtél. Nem siettette a ha­zajöveteledet, ebből úgy látom, hogy nélkülözhet. Azt mondotta, hogy egy üres ösztöndíj ügyében beszélhetne Sz-vel, s akkor künn maradhatnál.”), amikor felsejlik a nagypolitika miatt az országhatárokat lezáró sorompók ténye. Egy huncut félmosollyal, a rádióhullámok hátán még odakacsint a fiának („Megtartottuk a jászkun centenárium ünnepét. 27-ikén meg rá­dióelőadást tartok [szept. 27-én, 18.45 órakor] ugyanerről a témáról, meg­hallgathatod. Neked majd köhintek egyet!”), majd bekövetkezik az a csalá­di tragédia (Györffy István alig három héttel ezután, 1939. október 4-én váratlanul meghalt), amikor Györffy Györgynek végképp szembe kell néz­nie a felnőtté válás mindennapi következményeivel. 8 FODOR 2001, 260., 270.; LANGÓ 2007, 124.

Next

/
Thumbnails
Contents