Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D35] 1974. január 19. László Gyula hozzászólása Györffy György művéhez
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 137 dős barátság köt össze,145 de mégis mondatról mondatra, gondolatról gondolatra a legnagyobb figyelemmel olvastam szövegét, hiszen most nem kettőnkről van szó, hanem népünk történelméről; vannak dolgok, amelyeket nem egyformán látunk: ilyenkor elvben mindig arra gyanakszom, hogy neki van igaza, hiszen ő forrásaink avatott magyarázója, én pedig a régészetből kiindulva jutottam el oda, hogy ezt vagy amazt a forrást így vagy amúgy értelmezzem. Ennek ellenére sem tudom elhallgatni más nézőpontból tett megfigyeléseimet. Mindketten hajlamosak vagyunk arra, hogy a megmaradt kevés adatból a teljességet kíséreljük meg kihámozni. Ehhez ő elsősorban a más pusztai népeknél található adatokat, párhuzamokat használja, magam pedig a leleteket vallatom. Eltérő értelmezéseink oka ekként elsősorban a más-más anyag diktálta más és más nézőpontból adódik. Mivel ez a módszer szempontjából lényeges kérdés, egy példával élnék. Tegyük fel, hogy mi nem ismernők tapasztalatból, hogy milyen a hal, csupán két fénykép állana rendelkezésünkre, egyik az egyik kutatóhoz kerül, másik a másikhoz. Ám az egyik oldalnézetből készült, a másik meg szemből. A két kutató egyazon valóság két nézetét tanulmányozná, s az egyik joggal állíthatná, hogy az élőlény levél alakú, négy uszonya van, egy szeme és elöl egy hasadás (a száj) van a testén, a másik ugyanolyan hiteles forrás alapján ellenvetné, hogy a lény függőlegesen tartott lencse alakú, két szeme van, és a hasadék középen vagy alul van. Mindkettő vitathatná igazát, amíg rá nem jönnének, hogy a két kép ugyanazt a lényt ábrázolja, de kétféle nézetből, s ekkor egyszeriben közelebb jutottak a valósághoz is. Ez az a módszer, amelyet a fizikában Bohr komplementernek nevez, mi pedig a magunk mesterségében komplexnek. Nos, mi, népünk, nemzetünk régi történetének kutatói ráébredtünk már – igaz, egyelőre inkább csak elméletben –, hogy a történész, régész, az embertan, az állattan, a növénytan kutatója ugyanazt a kort vizsgálja a maga módszereivel, de mindig azt várjuk, hogy vizsgálataik egyezzenek. Pedig nagyon is valószínű, hogy az eltéréseket a valóság valamelyik lényeges tulajdonsága okozza. Kérem tehát a vitaülés résztvevőit, hogyha a továbbiakban nemcsak az őszinte elismerés hangján beszélek az előttünk lévő szövegről, hanem néhol nem tudom egyeztetni vele régészeti és néptörténeti tapasztalatai-145 Eszerint az 1935 körüli időktől, azaz Györffy György fiatal felnőtt korától datálódik a barátságuk.
