Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D23] 1969. szeptember 11. László Gyula: Pro memoria Erdei Ferenc számára
„BARÁTOK VAGYUNK, NEM ELLENFELEK” 114 [D23] 1969. szeptember 11. László Gyula: Pro memoria Erdei Ferenc számára (gépelt, aláírt) Pro memoria Erdei Ferenc számára arról a beszélgetésről, amely a múlt héten nála folyt le, s ahol kérdésére elmondtuk tapasztalatainkat saját tudományszakunkat illetően, az Akadémia vonatkozásában. Emlékezetből írom le, amit én mondtam, saját használatára, mert az őszinte szó mindig s minden körülmények közt hasznára van annak, akinek feladata, hogy irányítson. A beszélgetés témája: honfoglalás, őstörténet- és középkor-kutatásunk és az Akadémia 1. Az utolsó 20 évben kiváló fiatal gárdát nevelt e korokra az Egyetem, kutatóhiány tehát nincsen. Mind a múzeumokban, mind pl. a Műemlékfelügyelőségnél a legnagyobb elismeréssel beszélnek a fiatalokról, sőt, ha éppen olyan fiatal kapott állást, amelyik csak mellékszakként hallgatta az Egyetemen a középkort, egy-két év alatt teljes értékkel tudta végezni munkáját, mert az alapozás jó volt. Minden olyan híresztelés tehát, hogy nincsen jó fiatal gárda, igen-igen rosszindulatú beállítás. Szívesen megmutatom bárkinek az Egyetemen készült s a magyar középkort tárgyaló szakdolgozatokat: nagy részük nyomdára érett, komoly munka. Ezek a fiatalok dolgoznak is mindenütt: kivéve az akadémiai Intézetet, mert ott nincsen számukra hely, van ott féltucatnyi őskoros, klasszika archeológus, még egy-két népvándorlás kor kutató is akad, de a középkort csak ketten képviselik, az igazgató és még egy munkatársa. Az igazgató művészettörténész,125 aki ugyan a családban örökletes, kitűnő diplomáciai érzékkel vezeti a dolgokat, de valójában érzéketlen a voltaképpeni régészeti munka, problematika, stb. iránt, ő maga kitűnően meg tudja válogatni munkatársait, akik az ásatások nehezét helyette elvégzik. A másik munkatárs elsősorban a középkori kerámiával foglalkozik.126 A magyar nép középkorának egyetlen képviselője sincsen az Intézetben, s ahogyan látom, a jövőben sem nagyon lesz. Azzal tér ki a vezetés ez elől, hogy a magyar falukutatás a Nemzeti Múzeum „profiljába” tartozik. Miért? A többi koroknál 125 Gerevich Lászlóról van szó. 126 Holl Imréről ír, László Gyula azonban tévesen jósolt vele kapcsolatban; Holl Imre korszakos jelentőségű pályafutásáról: B enkő– KOVÁCS–OROSZ 2017.
