Szentpéteri József (szerk.): „Barátok vagyunk, nem ellenfelek”. László Gyula és Györffy György kapcsolata írott és fényképes dokumentumok alapján (Budapest, 2019)
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK - [D20] 1966. október 8. László Gyula válasza Györffy György bírálatára
LEVELEK ÉS MÁS ÍROTT DOKUMENTUMOK 107 94–95. lap. Kézai kőszobráról megírhatom, hogy Eckhardt Sándor szerint azonos a helyszínen talált római kori oltároszloppal. Ez lehetséges, persze az igazolás itt sem megy túl a valószínűsítésen. 110–111. lap. A fogalmazást enyhíthetem, bár a kalotaszegi adatot Ady Lajos(?) odavaló református tiszteletestől kaptam, aki elmondta, hogy bár néha a szíve összeszorul, mégsem tudja megmenteni a sok szép varrottast, amit régi szokás szerint a halottal együtt temetnek el. 118–119. lap. Németül valóban Radloff, de magyar átírásban – úgy tudom – Radlovnak írandó. 132–133. lap. A totemhit elevenségének kérdéséről már volt szó. Ez egyike sarkalatos ellentéteinknek. Azok a szibériai népek, akiket Györffy idéz, s akiknél még néhány évtizede eleven hit volt a totemben, jóval a honfoglalás kori magyar társadalom szintje alatt élnek. Györffynek nagy érdeme, hogy ismételten felhívta a figyelmet a mohamedán ötvösségre, igen ám, de ha lett volna totemisztikus ábrázolás-művészetünk, nem vetkőztük volna le semmiféle ötvösség hatására egyik napról a másikra, csak akkor, ha már nem hittünk benne, ha már nem jelölte a nemzetségeket. Györffy ellenvetése tehát, azzal magyarázván a totemminták eltűnését, hogy kiszorította őket a mohamedán növénymustra, hallgatólag magában foglalja a totemhit szerepvesztését, elkorcsulását! 134–135. lap. Az ősi anyaistennő kérdéséhez Kálmány Lajos, a szegedi katolikus pap gyűjtött csodás anyagot, kimutatván, hogy keresztény Boldogasszony tiszteletünk pogány gyökerű. 148–149. lapon. Valami tévedés van, a leány nem a halott rabló fejét tartja az ölében, hanem a pihenő Szent Lászlóét. Ezt számolhatatlan példa igazolja. 138–139. lap. Kijavítom. 150. lap. A térképhez készült jelmagyarázat, ezt a nyomda szedi majd be a jelekhez! 162–163. lap. A Géza–István-féle pénzverés kérdéséről. Nem találom itt szervetlennek, mert megmutatja, hogy munkánkban miként indulunk el, hogyan következtethetünk. Megírtam, hogy munkám mindössze egy feltevéssel gazdagítja múltunkról való tudásunkat. Jól tudom, hogy Huszár Lajosnak más a véleménye, ő a Hóman-féle „klasszikus” álláspontot vallja. Bírálatában azonban egyáltalán nem cáfolta meg a Géza-kori pénzverés mellett felhozott érveket, csupán arra szorítkozott, hogy mivel nem mutathatók ki X. századi zárt éremleletekben (ezek a legnagyobb ritkaságok!), tehát nem hisz Géza-kori voltukban. Persze feltevésem szerint is pénzverésünk az 1000. év előtt talán egy évtizeddel indulhatott meg, egy
