Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
KORSZAKVÁLTÁST ELŐKÉSZÍTŐ RÖVID ELNÖKSÉG 81 Az udvari levéltárak szervezeti széttagoltságának fennmaradása teremtette meg a lehetőséget, hogy a magyar nemzetiségű közös pénzügyminiszter, Kállay Béni legalább személyzeti téren eleget tehetett a magyar igényeknek és 1886-ban Thallóczy Lajost nevezte ki a magyar–osztrák jogvita kereszttüzében álló Udvari Kamarai Levéltár élére, amelynek egyáltalán nem volt magyar tisztviselője.12 Ez a személyi változás szimboli kus jelentőségűnek bizonyult a közös intézményekben zajló magyar térfoglalás folyamatában, hiszen magyar vette át az osztrák nemzeti költő Franz Grillparzer örökét és foglalta el közvetlenül a legendás osztrák történeti személyiség, a tiroli szabadságharcos mártír Andreas Hofer unokájának hivatali tisztségét. 13 A bécsi közös hivatali állás elfogadásában, amely még két évtizeddel a kiegyezés után is dehonesztálónak számított a magyar közvéleményben, Thallóczyt három szempont motiválta. Először is az Országos Levéltárhoz és a Társulathoz fűződő kapcsolatában jelentkező elégedetlensége azzal, hogy megnövekedett kormányzati és külföldi kutatási megbízatásai miatt mindkét helyen egyre gyakrabban rendszeresen elhanyagolta a reá háruló feladatokat. A történészi pályán őt elindító Thaly Kálmánnak, a kuruc kor történetírójának és a függetlenségi ellenzék országgyűlési képviselőjének emellett még a közös hivatal vállalását is meg kellett magyaráznia, amelyről alábbi levele tanúskodott: „Elhagyom azon működési kört, mely Pesten koromhoz s tehetségeimhez képest, fényes, sokfelől elismerést nyert szerepet biztosított, s melynek in ultima analysi Te voltál megvetője, mit én soha el nem felejtek, s beállok, íme közös vitéznek [...]. Ismersz minden gyarlóságaimmal s ha vannak jóravaló tulajdonságaimmal együtt. Két tulajdonság azonban kincsem volt a sok hiba mellett: a tántoríthatatlan magyar érzés, mely a fél világ bekóborlása után csak megszilárdult s ami ehhez legalább hasonló értékű: a becsületérzés. Hogy e kinevezés elfogadásánál (mert így áll) a hazafiság volt a főrugó: arról Pauler Gyula, kit melletted leginkább becsülök, s kinek tanácsára cselekedtem, írásbelileg igazolhatja. Vezetett a becsületérzés. Mert nem tűrhettem tovább, hogy évről évre 4–5 hónapig legyek távol magyar és históriai érdekben ugyan, de húzzak fizetést az államtól, nem azt, 12 Az udvari kamarai levéltár „elosztrákosodott” tisztviselője Emil Rátky von Salamonfa személyére vö. Fazekas István: Magyar levéltárosok Bécsben 1841–1918. In: Magyar le véltáros életpályák a XIX–XX. században. Szerk. Sipos András. Bp. 2004. 60. 13 Christian Sapper: Das Hofkammerarchiv im Wandel der Zeiten. Vom Aktenfriedhof zur Forschungsstätte für den Historiker. In: Franz Grillparzer, Finanzbeamter und Archivdirektor. Festschrift zum 200. Geburtstag. Hrsg. Gottfried Mraz. Berwang 1991. 176–179.
