Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ress Imre: Korszakváltást előkészítő rövid elnökség 1913–1916. Thallóczy Lajos
RESS IMRE 78 német, olasz és holland történészek kiemelkedő műveivel. Az imponáló európai körkép és a frappáns történetírói jellemzések ellenére a nemzetközi szakirodalmi tájékozottsága még erősen hullámzó.4 Értékítéletének alapja azonban mindenkor a pozitivista természettudományosság törvényeinek alkalmazása, elsősorban a darwinizmus fejlődéselméletének érvényesítése, amely szerinte a történetírás tudományos művelésének előfeltétele.5 Ezek kel az írásaival Thallóczy is hozzájárult ahhoz, hogy az 1867. évi osztrák– magyar kiegyezés után éppen az európai tudományosságra nyitott magyar irodalmi értelmiség ideológiájában jutott érvényre a történelmi evolúciót meghatározó létharc gondolata, amely a darwini kiválasztódás történelmi visszavetítésével igazolta a korabeli soknemzetiségű Magyarországon a magyar vezető szerep és a magyar nemzetállam jogosultságát.6 A hazai professzionális egyetemi történészképzés hiányában Thallóczy mint igazi „self-made man” emelkedett ki kortársai közül sokoldalú érdeklődésével, olvasottságával, nyelvtudásával, paleográfiai ismereteivel s harmadéves egyetemistaként az idősebb pályatársait megelőzve versenyvizsgán nyerte el az akkor alakult Magyar Országos Levéltár egyik állását.7 Határozott célra törésére jellemző, hogy 22 évesen bölcsészdoktor, rá egy évre habilitált, 26 évesen pedig már levelezőtagja a Magyar Tudományos Akadémiának. Kétségtelen, hogy megválasztását két társulati patrónusa, Thaly Kálmán és Szilágyi Sándor kezdeményezte, amelyhez a kormányzati támogatást a korabeli gazdasági csúcsminiszter, egyúttal a Társulat első alelnöke, báró Kemény Gábor ajánlása jelentette. A választás megalapozottságához azonban nem férhetett kétség, hiszen azt olyan feltáratlan kutatási területeket vizsgáló tanulmányokkal alapozta meg, amelyekkel jelentősen tágította a nemzeti romantikával szakító, az európai kritikai tör-4 Thallóczy Lajos: Hazai és európai culturtörténetírás. Új idők, 1. (1876). 397–399., 421–422. 5 Thallóczy Lajos: Történetírás és darwinismus. Új idők, 1. (1876) 517–518., 529–530. „Természet és cultura nem ellentétes dolgok. Ellenkezőleg a természet szükségképp föltétele a culturának. Az ember a cultura fő tényezője: természeti productum [...]. A társulási ösztön, mely államokat, társadalmakat alkot, szintén természeti hajlam [...]. Az a baj, hogy történettudósaink kevéssé tanulmányozzák a természetet. Míg e módszert nem alkalmazzuk a történetírásban, addig a história csak ismeretek halmaza, de tudomány bizonyára nem lesz.” 6 Németh G. B.: Létharc i. m. 30–41. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban MNL OL) Y 1 Országos Levéltári Levéltár Általános iratok 1874–1944 (a továbbiakban Y 1 OLL ÁI) 1875-II-12; 1876-II-25. 1884-ben készült hivatali minősítése nyelvtudásáról a következőket tartalmazta: „Beszél: magyarul, németül, franciául, szerbül, olaszul, oroszul, latinul. Ért s bírja: az oláh [román], angol, tót [szlovák] és albán nyelvet.”
