Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)

László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete

EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ

59

tévedésektől”.30

A liberális elveket valló ifjú ezzel csak kötelességét telje

síti. Egyik könyvének jelmondatát többen idézik: „Eljutottunk azon korig, amelyben igen sokan, sőt tán egész nemzedékek csak az igazságot követelik, minden bálványozás és pártos bosszú kizárásával.”31

Ipolyi Arnold az ötvenes években intett attól, hogy illúziókkal a „nemzeti tudomány örve alatt” a múltról „vékonyan csörgedező forrást [...] tisztaságában megmérgezzük”. Három évtizeddel később, az 1885-ös történészkongresszuson egyaránt túlzónak minősítette „a felburjánzó hiperkritikai nemzetellenes irányt” és az „oktalan magyarkodást”.32

Szécsen a reformkorban dicsérte Jászay Pált, amiért véget vetett a „történelmi alappal szűkölködő politikai ábrándoknak”.33

Meghatározó élményt jelentett számára a forradalom,34

ami minden bizonnyal hozzájá

rult „részrehajlatlanságra” való rendületlen törekvéséhez; Thallóczy szerint, „semmit sem kárhoztatott annyira, mint a pártos részrehajlást”. Szécsen Teleki Józsefet és különösen Szalayt méltatta tárgyilagossága miatt, ami a 15., és különösen a 16–17. század „viharos története” esetében nagy kihívás.35

Gyakran hangoztatott elvárása a tudománnyal szem

ben a „komolyság”. Miközben a közvéleményben teret nyert a hazafias hőzöngés, addig ő megfontoltságra int: írjuk a történelmet „hazafias lelkesedéssel, de egyszersmind férfias öntudattal, mely minden túlzást és öndicsőítést kizár”.36

Mint annyi kortársa, azt kutatta, miként válhat a történelem „az élet mesterévé”, hogyan lehet hasznára a jelen társadalmának. Ennek érdekében törekednie kell a múlt történéseinek „rugóit, a viszonyokat és egyéniségeket teljes valódiságukban föltüntetni”, kerülni az előítéleteket, és mindenekelőtt „komolyan” mérlegelnie állításait, megbízható alapokra építkeznie. Még Tacitusnak is felrótta, hogy vannak nála „nagyobb történetírók, kik az eseményeket kimerítőbben és talán részrehajlatlanabbul, elfogulatlanabb 30 Horváth Mihály: Párhuzam az Európába költözködő magyar nemzet s az akkori Európa polgári s erkölcsi míveltsége között. Pest. 1847. 71., Horváth Mihály:

A pórosztály költö

zési jogának történetéből. Athaeneum, 1839. május 26.

31 Marczali Henrik: Horváth Mihály emlékezete. Budapesti Szemle 141. (1910) 161.,

R. Vár

konyi Á.: A pozitivista i. m. 9., R. Várkonyi Á.:

Történészek a történelemről i. m. 12.

32 Ipolyi levelét az 1850-es évekből idézi R. Várkonyi Á.: A pozitivista i. m. II. 348.,

Ipolyi Arnold: Történelem s a magyar történeti szellem. In: Egyház, műveltség, történetírás. (Történetírók Tára) Szerk. Rómer Flóris – Ipolyi Arnold – Fraknói Vilmos. Bp. 1981. 162.

33 Szécsen 1846-os levelét idézi R. Várkonyi Á.: A pozitivista i. m. II. 57.

34 Keményhez hasonlóan röpiratban igyekszik értékelni azt.

35 Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 497., 504.

36 Szécsen A.: Megnyitó beszéde i. m. 158.