Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
LÁSZLÓ ANDOR 56 szerephez jutnak a családi érdekek, az asszonyok befolyása, „és ha Báthory Zsófia vakbuzgó és erélyes egyénisége például komolyabb alak is, mint a Fronde női hőseinek többsége, Széchy Mária fiatalabb korában mégis gondoskodott arról, hogy a „duchesse de Chevreuse” hazánk történelmében párját találja”.23 Egyetemes nézőpontból szemlélve azonban a korszak ma gyar eseményeit, kénytelen belátni, hogy azok jelentőségüket sokkal inkább a hazai körülményeknek köszönhették, mint a „rendszerint ingatag és meddő nemzetközi kombinációknak”. Buda felszabadításának kétszázadik évfordulóján tartott beszéde az ókorig visszanyúlt, amikor a Római Birodalom jelentette a „keletet és nyugatot összefűző szellemi és anyagi kapcsot”. Nagyszabású áttekintése a középkoron és V. Károly uralkodásán, majd a vesztfáliai békerendszeren keresztül egészen a XIV. Lajos idejéig terjedt, így foglalhatta megfelelő keretbe az európai történelem egyik fordulópontjának tekintett ostromot. Mindez ismét alkalmat adott számára a magyar múlt egyetemes folyamatokba illesztésére. Elmarasztalta az „utolsó kuruc háborúk” résztvevőit a nemzetközi viszonyok „teljes félreismerése” miatt: II. Rákóczi Ferenc kísérletei mindig XIV. Lajos politikájának eredményeitől függtek, aki kihasználta őt, a magyar ügy sohasem volt valódi cél számára. A fejedelem nem érzékelte a földrész hatalmi viszonyainak átrendeződését, a Bourbonokat a nemzetközi egyensúly őreinek és fenntartóinak gondolta, miközben már a francia terjeszkedéssel szemben fellépő Anglia és a Habsburg Birodalom határozták meg az európai erőviszonyokat. A Napkirály semmibe vette a nemzetek önállóságát, ezért „az emberi tévedés egy tanulságos példája”, hogy az állami vagy legalább közjogi függetlenségért síkra szálló Rákóczi rá támaszkodott. Szécsen az utolsó felkelések kudarcáért nem a hadi eseményeket vagy a diplomáciai próbálkozásokat, hanem „a nemzetközi politikai élet uralkodásra jutott tényezőit” és a fejedelem téves helyzetfelismerését okolta. Hiszen hiába tekintette magát Rákóczi Európa egyik legnagyobb uralkodója „hasonállású szövetségesének”, valójában több német fejedelemmel együtt „ideiglenes eszközzé” vált, „mi mindig megesik, valahányszor a gyöngébb természetes és tartós érdekközösség nélkül a nála sokkal erősebbel és változó érdekkörökben mozgóval szövetkezik”. A francia udvar jóakaratának jelei „mindinkább az egyénnek szóltak és nem többé az ügynek”. 23 Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 12–13.
