Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
László Andor: Egy elfeledett történetíró. Szécsen Antal történetszemlélete
EGY ELFELEDETT TÖRTÉNETÍRÓ 55 Szécsen úgy látta, Bécs részéről egyedül Savoyai Jenő volt képes teljesíteni a dinasztia fő feladatát, „megértetni Magyarországgal az európai államalakító irány kényszerítő hatását, és kiegyenlíteni annak igényeit a magyar nemzet érzelmeivel és történelmi jogaival.” A másik oldalról Bocskai felkelésével kezdődött „a főleg sérelmi és vallási magyar belháborúk hosszú sora”. Bár támadása összefüggésben állt a Habsburgok testvérharcával nem kapcsolódott az európai politikához. Később Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György idején ezek a harcok „öntudatosan összeszövődtek” az európai „bonyodalmakkal, irányzatokkal és küzdelmekkel”.20 Szécsen szerint Bethlen a „nagyjelentőségű kivétel”,21 az egyetlen, aki képes volt maga mögött hagyni a sérelmi politizálást, amikor felismerte a kor kihívásait és megpróbált választ találni ezekre. A fejedelem Szécsen szerint kitűnő személyiség, valódi államférfi, aki egyenrangú félként, szövetségesként és nem pártfogoltként vett részt az európai politikában. Mindez „éppen csak az akkori európai viszonyok fejleménye által volt lehetséges”, ám működése „sokkal komolyabb jelentőségű” az utókor szemében népszerűbb II. Rákóczi Ferencénél, jobban kapcsolódott a kor egyetemes áramlataiba. Az ő idejében a „magyar fölkelők még az európai államalakulások önálló tényezőiként léphettek föl”, később már csupán a Napkirály „önzően felhasznált és szintoly önzően feláldozott eszközének szerepe várt rájuk”. I. Rákóczi György azért váltotta ki Szécsen elismerését, mert a nemzetközi helyzet „ügyes mérlegelésével és fölhasználásával a saját és Erdélynek állása szilárdításán sikeresen működött”. Az érdemeiket növelte, hogy mindezt olyan korban érték el, amikor a „tényleges” európai politika a nagyhatalmak kiváltságává vált, a kisebb államok érdekérvényesítése korlátozott volt, többé-kevésbé kiszolgáltatott helyzetbe kerülhettek.22 Úgy vélte, a Wesselényi-féle összeesküvés „ugyanazon politikai szellem szüleménye”, mint a francia Fronde. Hasonlóak a kiindulási pontok: „bizonyos középkori, személyes függetlenségi hagyományoknak és érzelmeknek összeütközése a terjeszkedő államhatalom kísérleteivel, majdnem ugyanazonosak, és számos rokontermészetű vonás: nagy, hazafias célok és kisszerű személyes érdekek, harcias bátorság és cselszövő jellemtelenség, oligarchikus gőg és udvaronckodó meghunyászkodás, élénk politikai tevékenység és tétovázó politikai ábrándozás”. Mindkét mozgalomban nagy 20 Uo. 11., Szécsen A.: Emlékbeszéd i. m. 679., Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 497. 21 Mellette még az Esterházy nádorok és Pázmány Péter tevékenységét méltányolja. 22 Gróf Szécsen A.: Történeti tanulmányok i. m. 10–12. , Thallóczy L.: Gróf Szécsen i. m. 497–498., Szécsen A.: Emlékbeszéd i. m. 681.
