Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ELNÖKE 29 ti titkár Mikó Imre családi házában szállt meg, itt működött a titkárság, és tartották meg az első megbeszélést is Horváth Mihály elnökletével. Mi több: Mikó lakásában gyűltek össze minden este a történészek, hogy „azon napi vizsgálatok eredményeiről egymásnak beszámoljanak”. Annak, hogy Mikó lakását ennyire igénybe vették, nyilvánvalóan jelzésértéke volt, azt sugallva, hogy ami Kolozsvárt a vándorgyűlésen történik, azzal az elnököt is köszöntik. De lényegesebb az, hogy Horváth Mihály alelnököt megválasztották a kolozsvári közgyűlés elnökének (mert a vándorgyűlés ezúttal is és a későbbiekben is közgyűléssel kezdődött), aki aztán teljes autoritással vezette azt. Ő határozta meg a vándorgyűlés programját annyira jól, hogy a kolozsvári minden évi vidéki kiszállások modelljévé vált. A rendelkezésre álló forrásokból nyilvánvaló, hogy Horváth többször terjesztett elő fontos elméleti s módszerbeli javaslatot a vándorgyűlés feladatairól. A szeptember 20-án tartott gyűlésen a levéltárak kutatását jelölték meg legfontosabb teendőként, ami megfelelt annak a korabeli elvárásnak, miszerint a tudományos történetírás legfőbb kritériuma a levéltári okmányanyag felhasználása.65 Következésképpen Kolozsvárt át kell nézni a ren delkezésre álló köz- és magánlevéltárakat, a régészeti gyűjteményeket, a régi épületeket és az egyesek által beküldött okmányokat.66 A levéltári kutatások mellett tehát a régiségi gyűjtemények és a műemlékek is tárgyát képezik a vizsgálódásoknak. Ennek sikere érdekében viszont „közérdekeltséget” kell létrehozni,67 mert a „Történelmi tudományunk is csak a közérdekeltség szárnyain emelkedhetik a kifejlés azon fokára, melyen az más mívelt nemzeteknél immár tényleg létezik”68 – mondotta Horváth Mi hály. A „közérdekeltség” megnyitja a levéltárakat, pótolhatja a forráshiányt, s a „kútfők megrostálása” után el lehet kezdeni az okmánykiadásokat; a „történetírásra főleg az okmányok nyomják az igazság és hitelesség minden kétséget kizáró bélyegét”.69 Mindez lehetővé teszi, hogy akik „a nemzeti történelem mívelését különös szakmájukká, életfeladatukká tették [...], puszta adathalmaz helyett oly történeti műveket írjanak, melyekből a kor szelleme s törekvései, az uralkodó eszmék, érzelmek s irányok mivolta, a nemzeti míveltség állapota s haladása, szóval az összes polgári s társadalmi élet képe határozottan és sajátos szinezetében kidom-65 Gyáni G.: Professzionalizáció i. m. 107. 66 A magyar történelmi társulat első vidéki gyűlése. Századok 2. (1868) 566. 67 Uo. 68 Horváth Mihály elnöki megnyitó beszéde a Magyar Történelmi Társulat Kolozsvárott 1868. szeptember 21-én tartott gyűlésén. Századok 2. (1868) 522. 69 Uo. 526.
