Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
EGYED ÁKOS 26 lalkozni kell a szomszédnépek történetével is, hogy ne legyen a magyar történetírás egyoldalú, s kerülje el a nemzeti elfogultságot.57 További tennivalókként jelöli meg: szélesebb körből toborozni a tudományművelőket, akik helytörténettel foglalkoznak s családi levéltárak kutatására vállalkoznak. Ehhez meg kell teremteni a „történetnyomozás” feltételeit: utazások, helyi felmérések, oklevélmásolások lehetősége által; jutalmak kitűzésével serkenteni kell a „tehetséget”, az anyagi alap előteremtése érdekében „meg kell nyernünk a hazai történelem összes kedvelőinek részvétét”. Az elnöki beszéd válaszol a miért kérdésére is, azaz mi lesz a haszna mindennek. A válasz: „S midőn a történetkedvelők egész seregét hozza érintkezésbe az ily egyesület az adatokat bíráló tudományos törekvésekkel: mind szélesebb-szélesebb körben terjed azon kritikai szellem, mely a nemzet tudósait a kor színvonalán álló művek írására, a nemzetet az ily művek megértésére, élvezésére képesíti, s a történelmi igazságok, a nemzet múltjában rejlő összes tanulságok közkinccsé tétele által a politikai érettség magas fokára emeli az egész nemzetet.”58 Ha összevetjük a két koncepciót, akkor kiderül, hogy mind Horváth, mind Mikó a polgárosodás szolgálatába állított nemzeti történettudomány művelését tartotta a Társulat legfőbb feladatának. Ahogyan korábban már utaltunk rá: a különbség kettőjük között az, hogy Horváth a szabadságharcos hagyományra épít, Mikó viszont a kiegyezés korának nemzeti problémáit emeli ki, de mindketten a történetírás megújításának szükségességét hangsúlyozzák. A történettudomány és a Társulat feladatainak ilyetén felfogása elvi alapot teremtett az elnök és az alelnök együttműködésére. A gondok azzal jelentkeztek, hogy Mikó éppen az egyesület megalakulásának éveiben volt legjobban elfoglalva a politika terén: az Andrássy-kormány közlekedésügyi minisztere (1867. február 20. – 1870. március 21.), Kolozsvár országgyűlési képviselője (1867–1872) volt, miközben több erdélyi egyesület elnökeként is tevékenykedett. Ne feledjük azt sem, hogy Mikó Imre minden elfoglaltsága ellenére megtartotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztségét is. Következésképp nem lehetett mindig jelen a Társulat tevékenységében, de amikor tehette, akkor ellátta elnöki teendőit, illetve többször elnökölt a közgyűléseken, valamint két vándorgyűlésen is. Álljunk meg röviden az egyiknél, amely különbözősége folytán figyelmet érdemel. 57 Uo. 58 Uo. 278.
