Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Egyed Ákos: A Magyar Történelmi Társulat első elnöke. Gróf Mikó Imre
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ELSŐ ELNÖKE 27 Az 1868. május 14-i közgyűlést megnyitó beszédében Mikó az eltelt év mérlegét próbálja megvonni, összegezni. Kiemeli a Társulat megalakulásának szükséges voltát a magyar történetírás színvonalának emelése érdekében, aminek jeleit felismerhetőnek látja a szervezet tagságának növekedésében, a havi felolvasó üléseken elhangzott előadásokban, valamint a társulati közlönyben, a Századok ban közölt értekezésekben. Ugyanakkor köszöni a közönség élénk részvételét a rendezvényeken, amit „rokonszenve buzdító jelének” tekint.59 A fentieket elnöki tisztsége keretében terjesz ti elő, aztán hosszas beszédben fejti ki „magánnézeteit” a magyar történelem egyes kérdéseiről. Mivel ebben főként azokat a veszélyforrásokat tárgyalja, amelyek az országot és ebben a magyarságot érintik, nem kerülhetjük meg a politikus Mikó vonásait sem, ha róla valóságos összképet szándékozunk kialakítani. Mikó politikusi érveit is általában a történelmünkből meríti. Az 1868. évi közgyűlésen mondott beszédével tulajdonképpen szerette volna megerősíteni azt, amit már korábban is hangoztatott: „Eszélyes, érett nemzet múltjából merít a jelenre oktatást, történetét veszi jövője kalauzául. Én azt hiszem, hogy a mi történelmünk iránti, újabb időbeli mély rokonszenvünk forrása éppen ez. Fordítsuk hát hasznunkra ama történetek nagy tanulságát!”60 Mit érthetett ezen Mikó? Szerinte a kiegyezéssel megteremtődtek a békés fejlődés feltételei, de sok a „gyúanyag” a széthúzásban és a nemzetiségi kérdésben, pedig állítja: „nekünk a béke és egyetértés legelső, legfőbb, sőt életszükségletünk, avégre, hogy helyreállott alkotmányunkat magunk s a velünk élő népek javára használhassuk, a benne lévő jó magvait kifejthessük, s ami még hiányzik, békés, törvényes fejlődés, fokozatos, ildomos haladás és lassú, biztos erősödés által megszerezhessük.”61 Deák Ferenc és Eötvös József koncepcióinak hatása nyilvánvaló; abban is, hogy a nemzetiségeket a magyar nemzet részének tekinti, de a történelemre hivatkozik, amelyekből tanulságok vonhatók le a politika számára. Mikó Imre vezette az 1869. május 30-án tartott közgyűlést is, ahol az előző évben fölvetett gondolatait folytatta a magyar történelem legválságosabb időszakairól. Mielőtt megvizsgáljuk az ekkori mondanivalóját, lássuk, milyen nevezetes esemény történt 1868-ban a Társulat életében. Az első vándorgyűlésre gondolok, amelyre 1868. szeptember 20–25-én került sor Kolozsváron. 59 Kolozsvári Egyetemi Könyvtár (KvEKt), Mikó-Rhédey család levéltára. Mikó beszédei. Ms. 3234. Közölve Századok 1. (1868) 357–364. 60 Uo. 61 Uo.
