Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
UJVÁRI GÁBOR 122 ta, hogy Klebelsberg a szokatlan nehézségek ellenére is hitt a tudomány és a kultúra erejében, annak támogatását a legsanyarúbb körülmények között is nélkülözhetetlennek tartotta. Ezt ismerte föl az akkor 75 esztendős újságíró-fejedelem, a Budapesti Hirlap nagy hatalmú főszerkesztője, Rákosi Jenő, aki vezércikkben üdvö zölte Klebelsberg gondolatait.11 „A magyar történeti társaság elnöki szé kéből egy egészen szokatlan székfoglaló-beszédet hallottunk” – közölte Rákosi. „Nem is beszéd volt az, hanem egy nagyszabású program a tudományok és tudósok érdekeinek és életének intézményes szervezéséről és biztosításáról. Hozzá oly művészi előadásban (előadás alatt nyelvet és stílust értvén) s oly természetes és világos okfejtéssel, hogy nemcsak tanulságos volt értekezésnek, hanem élvezet marad olvasmánynak is. [...] Ez az érdekes előadás többet nézett a jövőbe, mint a múltba. De mégis, a jövőbe is, Magyarország jövőjébe, Magyarország múltján keresztül eresztette kritikus, de optimista szemét. [...] Mintha az elmúlt ezer esztendőn keresztül repülőgépen vitte volna hallgatóit, hogy e dicsőséggel, szenvedéssel, katasztrófákkal és diadalokkal, bomlással és alkotással teljes idők képének jellemzetes kontúrjait madártávlatból mutassa föl előttünk. [...] És itt tért azután rá arra, hogy e végből mi a tennivalónk. És itt a föladatok oly részletezését adta elő, hogy nekem úgy tetszett, nem is egy tudós társaság elnöki székfoglalóját, hanem egy vértezett elmének a székfoglalóját mondja el, aki közeledik karrierje zenitje felé. A történeti tudomány és tudós szempontjából indult, de direktívája rámutatott a többi tudományokra. Hogy mint kell tudóst nevelni, mint kell tudományt teremteni: ez volt itt a témája. És itt sorakoztatta az ösz szes tényezőket, amelyeket mozgósítani kell: a kormányt, a törvényhozást, a társadalmat, az egyetemeket, a létező és létesítendő intézményeket, a folyóiratokat, egyszóval mindazt, ami kínálkozik arra, hogy elérjük a legszebb célt: egy nemzetnek a tudás, ismeret, a műveltség s a művészet erejétől való fölemelkedését. Ez a különös, magyar ember nyelvének kissé nehéz nevű gróf, akit különben régen is láttunk bár föltünés nélkül buzgón dolgozni a magyar nemzeti törekvések szolgálatában – oly példás, oly fanatikus magyar, úgy 11 Huszti József szerint „kétségtelen”, hogy a név nélküli vezércikket Rákosi írta: Huszti J.: Gróf Klebelsberg i. m. 345. Rákosi budapesti szobrának 1930. november 30-i avatásakor Klebelsberg mondott emlékbeszédet, amelyben Rákosi publicisztikáját Kossuth Lajoséhoz és Kemény Zsigmondéhoz hasonlította: Klebelsberg Kunó: Rákosi Jenő korszaka. In: Rákosi Jenő élete és művei. Szerk. Süle Antal. Bp. 1930. 9–13., Ujváry Gábor – Vertel Beatrix: Kultúra nélkül nincs Magyarország. Bp. 2014. 140–141.
