Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT RENESZÁNSZÁNAK KORSZAKA 121 férhetőbbé. Külföldi intézeteink pedig idegen levéltáraknak hazai vonatkozású anyagát fogják felkutatni.” Klebelsberg figyelmeztetett rá, hogy az 1687 és 1848 közötti korszak kutatását elhanyagolta a magyar történettudomány, ezért az arra vonatkozó kútfők kiadását kezdeményezte. „[...] az eddigi publikációknál sajnálattal nélkülözzük a modern kort közvetlenül megelőző időnek, Buda 1687-iki visszafoglalásától az 1848-iki szabadságharcig eltelt korszaknak emlékeit – állította. Pedig a XVIII. század folyamán és a XIX. század első felében a korábbi meddő háborúk és felekezeti villongások helyébe közjogi, kulturális és közgazdasági törekvések léptek, melyek mai közéletünknek közvetlen előzményei s melyeknek ismerete nélkül viszonyaink és számos intézményünk igazán meg sem érthetők. Elsőben arra a nagy tervezgetésre és berendezkedésre kívánok rámutatni, mely a törökök kiűzetését nyomon követte. [...] Remélem, hogy ezen újabbkori történelmi kútfőknek kiadásához szükséges anyagi eszközöket sikerülni fog Társulatunk számára előteremtenem s hogy a háború után teljes erővel hozzáláthatunk a nagy munkához.” Az olvasóközönség nevelésének szükségességét is hangsúlyozta, a pusztán népszerűsítő és a szigorúan csak szakmai jellegű kötetek közötti középutat ajánlva a historikus szerzőknek. Végül, politikustól meglehetősen furcsa módon, a politizálás veszélyeire figyelmeztetett: „A napi politika izgalmainak nagyítóüvegén át semmiségek nagy események csalóka látszatát keltik, melyek a történeti távlatban szappanbuborékként oszlanak el. [...] Le kell fokozni a köztudatban a politikai szereplés jelentőségét. Ne a politizálás, hanem a közegészségügyi, kulturális, tudományos és irodalmi, közgazdasági és szociálpolitikai alkotás legyen ez új nemzedék eszménye.”10 Klebelsberg első Társulatbeli elnöki beszédének igazi jelentőségét az adta, hogy – a korábbi szokásoktól részben eltérően – nem pusztán a történettudomány legfontosabb teendőit vázolta föl. Programja messze túlmutatott a Társulat tevékenységi körén, általános tudomány- és kultúrpolitikai kérdéseket érintett. A háború kellős közepén szólt erről, amikor az általános kimerülés jelei már mindkét hadviselő felet jellemezték, ráadásul egy olyan napon, amikor a magyar újságok a német hadiüzemekben dolgozók sztrájkjáról szóló tudósításokkal voltak tele. Mindez bizonyítotát rendeltetésének: Lakos János: A Magyar Országos Levéltár története. Bp. 2006. 179– 180. és 197–199. 10 Klebelsberg Kuno beszédei, cikkei és törvényjavaslatai, 1916–1926. Bp. 1927. 6–7., 9–13., 15.
