Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT RENESZÁNSZÁNAK KORSZAKA 117 Államtitkár a Társulat élén A Thallóczy elnöksége alatt konszolidálódó Magyar Történelmi Társulat 1916 decemberében vesztette el addigi kiváló vezetőjét. Halála után rögtön megkezdődtek az egyeztetések az új elnök személyéről. Nagy tekintélyű vezetőt kerestek, aki a Társulatot ismét felvirágoztathatja, és érdekeit kifelé is eredményesen képviseli. Végül gyorsan megegyeztek Klebelsberg felkérésében, és 1917. február 15-én, a Társulat rendkívüli közgyűlésén 86 érvényes szavazatból 84 igennel őt választották meg elnöküknek. Mindezt a „szavazatszedő bizottság” elnökeként Hóman Bálint jelentette be – aki aztán vallás- és közoktatásügyi miniszterként, majd társulati elnökként is Klebelsberg utóda lett.4 Akkor még egyáltalán nem volt nyilvánvaló, milyen jó döntést hoz tak a Társulat tagjai. Ahogy Lukinich Imre – az 1916 és 1943 közötti főtitkár – két évtized múlva, 1938-ban felidézte, a szakmai körökben még alig ismert Klebelsberg mellett a konstantinápolyi intézet megszervezése, illetve az szólt, hogy lenyűgözte őket, mekkora energiával látott feladatainak a kultuszminisztérium államtitkáraként. „[...] a világháború közepett és a vállaira nehezedő hadigondozás ezernyi gondja között is talált időt arra, hogy – felhasználva a kínálkozó lehetőségeket – megteremtse a konstantinápolyi magyar tudományos intézetet. Az intézet szervezésével szükségképpen együtt járó diplomáciai tárgyalások nyugodt lebonyolítása, az intézet megszervezése, rendeltetésének mindenre kiterjedő meghatározása, anyagi feltételeinek biztosítása s nem utolsó sorban a magyar társadalom érdeklődésének felkeltése az új intézmény élete és működése iránt, mindez nagy meglepetés volt számunkra, mert ilyenre még nem volt példa tudományos közéletünkben. Olyan egyéniség körvonalai bontakoztak ki ekkor előttünk – idézte föl Lukinich –, aki ismeri a magyar történelem problémáit, tisztában van a kutatómunka nemzeti és nemzetközi jelentőségével és azzal is, hogy eredményes munkát végezni csak a kutatómunka mindenre kiterjedő szervezésével lehet és végül, aki akar is, tud is olyan szervezeteket létesíteni, melyek révén a kitűzött célok elérése legalább is valószínű.”5 4 A Magyar Történelmi Társulat 1917. február 15-én d. u. 6 órakor tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. Századok 51. (1917) 326–327. 5 Lukinich Imre: Gr. Klebelsberg Kuno emlékezete. Budapesti Szemle 251. köt. (1938) 732. sz. 231–232., Lásd még Domanovszky Sándor: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére.
