Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
UJVÁRI GÁBOR 116 középiskolájától, a székesfehérvári ciszterci gimnáziumtól a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karán, egy tanévben a világ akkori egyik legkiválóbb univerzitásán, a berlinin át vezetett az útja a miniszterelnökségig, ahol 1898-tól 1910-ig dolgozott, fokozatosan emelkedve a hivatali ranglétrán. Közben 1904-től 1914-ig a horvátországi, a szlavóniai, később már a boszniai magyarok kulturális gondozását is fölvállaló Julián Egyesület ügyvezető igazgatójaként szőtt nagyszabású terveket a szórványmagyarság erősítésére. 1914 elejétől pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adminisztratív államtitkáraként dolgozott Jankovich Béla minisztersége idején.2 Sok teendője mellett különös gondot fordított az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem munkájának mielőbbi kiteljesítésére, valamint a Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézet alapítására. Utóbbiról már 1909-ben kidolgozott egy tervezetet Thallóczy Lajoshoz írt levelében, létrejöttében pedig kulcsszerepet játszott.3 Az elsősorban törté nettudományi feladatokat vállaló, 1917 elejétől működő Intézet ügyvezető alelnöke lett, annak programját is ő dolgozta ki – s mindez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1917 februárjában, kultuszminisztériumi államtitkársága utolsó napjaiban egy újabb pozícióhoz jusson: a Magyar Történelmi Társulat elnökségéhez, amelyet aztán egészen a haláláig viselt. 1917 tavaszán, két hónapon át a miniszterelnökségen példaképe, Tisza István politikai államtitkára, ugyanekkortól Kolozsvár országgyűlési képviselője, 1915 és 1918 között az Országos Rokkantügyi Hivatal ügyvezető alelnöke is volt. Így egyszerre látott el közigazgatási, politikai és szakmai-tudományszervezési feladatokat. Egy rövid, 1918–1919-es kitérő kivételével immár az élete végéig. nem volt büszke, amit a demokrata érzelmű diákság nagyon jó néven vett tőle.” Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban OSzKK), Analekta 10.583. Lásd még Keczán Livius emlékezését: Uo. 10.582. 2 Életútjáról bővebben: Huszti József: Gróf Klebelsberg Kunó életműve. Bp. 1942., Ujváry Gábor: „Egy európai formátumú államférfi.” Klebelsberg Kuno (1875–1932). (Sziluett – Korszerű történelmi életrajzok.) Pécs–Bp. 2014. 3 OSzKK XI/549. fond, Klebelsberg Kuno levele Thallóczy Lajosnak, 1909. április 17. A Konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetről újabban: Ujváry Gábor: Kulturális hídfőállások. A külföldi intézetek, tanszékek és lektorátusok szerepe a magyar kulturális külpolitika történetében. I. köt. Az első világháború előtti időszak és a berlini mintaintézetek. Bp. 2013. 45–58.
