Szilágyi Adrienn (szerk.): Hét társulati elnök - Századok Könyvek (Budapest, 2018)
Ujváry Gábor: „A Magyar Történelmi Társulat reneszánszának és legnagyobb virágzásának korszaka”. Klebelsberg Kuno
115 Ujváry Gábor „A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT RENESZÁNSZÁNAK ÉS LEGNAGYOBB VIRÁGZÁSÁNAK KORSZAKA” Klebelsberg Kuno A gyenge fizikumú, egy emlékezés szerint kiválóan vívó, ám „mondhatnám, satnya kisfiú”, gróf Klebelsberg Kuno (1875–1932) jó három évtizeddel később a magyar sport minisztere, világ- és olimpiai bajnokok pártfogója lett. De ennél már ifjúkorában is sokkal nyilvánvalóbb volt jövendő hivatásának másik, majd száz év múltán talán fontosabbnak tűnő jellemzője: történelmi érdeklődése. Egykori osztálytársai szerint – bár nem volt osztályelső – a jó tanulók közé tartozott. Visszavonult, félénk, sokat olvasó kamaszként jellemezték.1 Az ország egyik legkiválóbb 1 A később Székesfehérvár tiszti főügyészi székébe emelkedett Kisteleki Károly szerint Klebelsberg: „[...] első gimnazista korában, mikor közénk került [...] gyenge fejlődésű, mondhatnám satnya kisfiú volt. Az alsó négy osztályban közepes tanuló volt s csak az V. osztályban kezdte mutogatni az oroszlánkörmöket. V., VI. osztályokban már az elsők között volt, VII., VIII. osztályokban pedig egészen az élre került. A reális tárgyak iránt kiváló érzéke volt. [...] Végtelenül szerény, kedves és előzékeny fiú volt, ki osztálytársaival mindenben, még a diákcsínyekben is egyetértett, noha már említett gyenge testalkatánál fogva az erősebb fizikumot igénylő akkori diákszórakozásokban (birkózás, gatyázás) tevőleges részt nem vett, de együtt érző mosolygással honorálta a jól sikerült jeleneteket. [...] Már 10–12 éves korában vívni tanult s bár gyengébb testalkatánál fogva a nagyobb testi erőt igénylő tornagyakorlatoknál nem sok eredményt ért el, a sport ezen ágában jelentős haladást tett, amivel nekünk, víváshoz nem értő erősebb fiuknak is nagyon imponált. Előkelő származására, grófi rangjára, a másik grófi diáktárshoz, Cziráky Lászlóhoz hasonlóan, egyáltalában
