Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [58] 1912. május 2. Budapest
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ 83 az utolsó szót”, visszaszívni akarja az 1913-ra a személyzet átszervezésére vonatkozólag tett ígéretét, sőt azt mondá, hogy ily ígéretet ők csak a beköltözés idejére tettek. Ez azonban teljességgel nem áll, s bizonyos, hogy ne kem a személyzet már most és főleg most kell, az előmunkálatoknál. Enél kül nem tudom megcsinálni a dolgot, annál kevésbé, mert most is állandóan 7 emberem hiányzik, tehát az egész 19 tagból álló statusnak több mint 1/3 része. (Nagy Gyula szabadságon van, Pettkó fegyelmi alatt, Kárffy hasznavehetetlen, nyugdíjkérvénye benyújtva; Karlovszky pár hétig dolgozott, de a dolog ismét az Angyalföldre juttatta, ezenkívül két hivataltiszt és egy gyakornok hiányzik, akikre nézve felterjesztést tettem, de minden felterjesztés elintézése nagyon lassan megy. Pettkó ügyét most vette elő egy belügyi fogalmazó.) Arra kérlek azért, kedves Lajosom, ha tudsz és tehetsz, tégy valamit kátyúba jutott ügyünkért. Te tudod legjobban, hogy lehetne ezt megtenni. Talán Khuen útján, hisz az ő tekintélye a pártban és politikában érintetlen maradt, most kevesebb dolga van, és ezt a kedvenc művét bizonyára kész továbbra is támogatni. Ugyanez időtájban a Borovszky102 halála következtében s a tört. tár sulati titkári és szerkesztői teendők ellátása miatt is nagy hajszám volt. Mint talán tudod is, ez évre úgy intézkedett a választmány, hogy egy szerkesztői bizottságot állított fel (Angyal, Ballagi, Tagányi), melynek közre működésével a fiatalságnak talán legkiválóbb tagja: Gombos Albin szerkeszti a Századokat, és Barabás Samu látja el a titkári teendőket. Végül még egy dologról számolok be, hogy ezt is tőlem tudd meg okaival együtt. A Borovszky halálának napja óta az orsz. monogr. társaság engem vett üldözőbe, hogy a főszerkesztői tisztet vállaljam el. Én először hallani sem akartam róla, de mintegy 5 napi kínzás és tűnődés után elvégre elfogadtam azt. Főleg azért, mert most a főváros monografiáját akarják kiadni 4 vastag kötetben és külön díszes kiadásban, s úgy láttam, hogy e munka összeállításánál, a terv és munkatársak kiválasztása által hasznos szolgálatot tudok tenni a közügynek, anélkül hogy fizikai munkával megterhelnének, amire semmi körülmények közt nem vállalkoztam. Már ösz sze is állítottuk a tervet és munkatársakat, úgy látom, sikerült munkát fogunk csinálni anélkül, hogy a megbeszélésen, tanácsadáson és némi kézirat-ellenőrzésen (a történelmi résznél) kívül valami nagyobb dolgom lenne vele. Lóczy Lajos is mellettem van. Légy kegyes ezt is tudomásul venni és Árpáddal is közölni. 102 Borovszky Samu 1912. április 24-én hunyt el.
