Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [59] 1912. május 4. Budapest
„KEDVES LAJOSOM!” 84 Bocsáss meg alkalmatlankodásomért, kedves jó Lajosom; most, a nagyon, de nagyon kritikus pillanatban kérlek, ne hagyj el. Szeretettel üdvözlünk mindnyájan és vagyok hű Dezsőd [59] 1912. május 4. Budapest Kedves Lajosom! Köszönöm kedves leveledet. Horváth Emil, akivel mostanában kétszer is tárgyaltam, elég jóindulattal van ügyünk iránt. A személyzet újjászervezését ő is támogatja, olyformán, hogy az újjászervezett status az 1913. évi költségvetésbe felvétessék, de tekintettel a Pénzügy szokásaira, csak 1913-ban és 1914-ben részletekben töltetnének be az összes új állások. Én ebben megnyugodtam. Bár kár ennek a dolognak ilyen feneket keríteni; mert én tulajdonképpen csak egy min. tanácsosi és két segédfogalmazói állást kérek, s legfeljebb még az történhetnék, hogy az összes állások beosztásakor egy alsóbb állás mint levéltárnoki állás vétetnék föl. Különben, mint hallom, az új épület helyén levő házak lakóinak aug. 1-re felmondtak, s az egyik épületben levő irataink számára a Belügy, sürgetésemre, egyik alkalmas, száraz pincéjét kiürítteti. Ebből azt következtetem, valamint a Jakabffyval és Horváthtal folytatott beszélgetésemből is, hogy az új épület ügye rendben folyik tovább. Pecz is erősen dolgozik. Nekem tehát okom van sürgetni az átköltözés előkészületeire vonatkozó óriási előmunkálatok teljesítése címén a személyi és dologi kiadások költségeit. Tán már említettem is, hogy erre vonatkozó rendszeres és kimerítő tervemet, Lukácshoz, kineveztetése első napján már benyújtottam. Khuennel ti. a felhalmozódott óriási munka miatt elkéstem. A Tört. Társulat ügyét másképp elintézni nem lehetett. Én semmiféle fizikai munkára nem vállalkozhatom, a körültem levő ifjabb urak sem. Itt körültem, hidd el, a hivatalos munka serényen és – mondhatom – elég kedvvel folyik, különösen a múlthoz képest. Már eddig is óriási munkát végeztünk, anélkül hogy én, családilag és lelkileg a legrettenetesebb és kuszáltabb állapotban, csak pillanatnyilag is kizökkentem volna az egyensúlyból. Istent áldom érte. Milyen hetek voltak ezek! Ő adott nekem erőt. A Te jóságod segítsége és reménye is táplált megpróbáltatásomban.
