Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [17] 1903. július 16. Jegenye
„KEDVES LAJOSOM!” 54 értékű, bámulatosan érdekes és kitűnően fölszerelt könyv megjelenésén érzett igaz örömömet és üdvözletemet Előtted, akinek keze nyomát a mű minden részén ott látom, ki ne fejezzem. Régi, szerető híved [Dr. Csánki Dezső vizitkártyája] [17] 1903. július 16. Jegenye Kedves Lajosom! Alig nehány nappal ezelőtt Te küldted nekünk vigasztaló részvétedet váratlan, megdöbbentő veszteségünk felett, és íme, már viszonoznom kell azt, megrendülve a rám nézve szintén váratlan veszteségtől, mely Kállay halálával Téged és a hazát is érte. Azzal az őszinteséggel és ragaszkodással lelkemben, amellyel pályádat immár harmadik évtizede kísérem, be is fejezhetném terhedre lenni nem akaró, rövid levelemet. De engedd meg, hogy mostani, ítéletem szerint válaszútra jutott helyzetedben, a magunk ugyanilyen helyzetéről, amily röviden csak lehet, szót tegyek. Ha megszólalásom épp most különösnek látszanék, a sorsot okold, ne engem. Pauler meghalt. 78 Jó, elnéző, méltányos ember volt, de, tán tudta nél kül is, elhanyagolt bennünket, akik a hivatalban alája tartoztunk. Ezért most, midőn váratlanul itt hagyott, mindnyájunkat húsunkig és csontunkig megzavar az a kezdés: ki lesz utódja? Mi sem természetesebb, mint hogy tekintetünk elsősorban arra a szakférfiúra esik, aki közülünk való, és úgy az írói, mint a politikai közpályán egyéni tehetségének és sokoldalúságának méreteivel magasan felénk emelkedik. Ez a szakférfiú Te vagy, kedves Lajosom, akit nemcsak mint levéltárnokot, hanem mint embert és megszokott barátunkat is szívesen látnánk magunk fölött. De épp e súlyos pillanatban képtelenek vagyunk eldönteni: akarsz-e, lehetsz-e a mi főlevéltárnokunk, mikor más, a hazára és közre nézve sokkal fontosabb állásban, azon a téren, ahol most vagy, szintén nélkülözhetetlennek képzelünk. Én e pillanatban, midőn ránk és Rád nézve ily döntő elhatározás előtt állunk, még kevésbé lehetek más Előtted, mint őszinte. S azért arra az esetre, ha csakugyan nem lehetnél a mienk, hallgasd meg hasonló jó lélekkel, következő rövid fejtegetésemet. – A levéltárban egész sora nevelődött 78 Pauler Gyula országos főlevéltárnok 1903. július 8-án hunyt el.
