Reisz T. Csaba (szerk.): „Kedves Lajosom!” Csánki Dezső levelei Thallóczy Lajoshoz 1879–1916 (Budapest, 2017)
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ - [17] 1903. július 16. Jegenye
CSÁNKI DEZSŐ LEVELEI THALLÓCZY LAJOSHOZ 55 föl az intelligens, tanult, kész szakférfiaknak, akiket, t. Barátom, magad is elszámlálhatsz ujjaidon. Ez intelligens szaktestületnek legforróbb s úgy a közügy, mint a saját érdeke szempontjából is igazolható óhajtása, hogy ha már Te nem lehetsz Pauler utóda, az saját kebeléből kerüljön ki. A levéltárat tudományos szakintézetnek nézzük, amely szakmájában adminisztratív közegként is szerepel. E kettős feladatához képest alapjai úgy le vannak már rakva, és a fejlődésnek oly hosszú útját tette meg, hogy véleményünk szerint oly külső körből vett férfiúra (aminő annak idején maga Pauler, az újjászervező volt) nincs többé szükség. A kebelében felnevelődött, a levéltári fogalmazói szakvizsgán jogi tárgyakból is képesített szak férfiak is megfelelnek már a feladatnak. Engedd meg azért legbizalmasabban kijelentenem, hogy mi a főlevéltárnoki állásra legjobban a rang szerint következő Óváryt szeretnők, aki a leginkább elnyomottak egyike volt, és akit eleven esze, találékonysága, levéltári érdemei (a diplomatikai osztály megalkotása) egyaránt képesítenek ez állásra. Mögötte támogatólag állana, egy emberként, az országos levéltár tisztikara. Csupán az a kifogás lényegesebb, hogy már idősebb (49 éves) ember, bár még mindig nagy munkaképességgel. Mindenesetre rászolgált már, hogy a valóságos osztálytanácsosságot elnyerje, s ezért még egy ideig szolgáljon. Utána Nagy Gyula, a Tört. Társulat főtitkára következik, tudós, munkás, jellemes, elsőrangú levéltári szakférfiú. Most jön tiszteletteljes kérésem. Mi mindnyájan, kik közelebbről vagy híredből ismerünk, mindig legelsőnek tekintettünk Téged azok közt a független, tekintélyes közpályán szereplő szakférfiak között, akik a történettudományért és annak a hazában legelső, sajnos, nem eléggé ismert nagyfontosságú kútforrásáért lelkük buzgóságából sokat tehetnek. Ezért én, ismerve tiszttársaim véleményét és óhajtását, de pusztán a magam elhatározásából, hogy úgy mondjam, incognito és legbizalmasabban arra kérlek: kegyeskedjél, ha meggyőződésed ellenére nincs, alkalmas helyen és időben a döntő egyéniségekkel, főleg pedig a Veled jó viszonyban lévő felelős miniszterrel megértetni a fentebb legrövidebben vázolt körülményeket. Egy külső, csupán administrativ magasabb rangú tisztviselőnek beto lása, míg egy részről az intézetet hivatásától eltéríthetné, egyszersmind a fent jellemzett személyzetet, amelynek úgyis csak minimális előmenetele van, mélyen elkeserítené. Más levéltári szakférfiúnak kívülről való beho zatala pedig megokolatlan lenne, midőn bent eshetőleg különb is található.
